A karácsony is úgy telik, mint a vasárnapok

Amikor idén nyáron a város önkormányzata újra megszervezte az aranylakodalmas párok ünnepségét, egy házaspár nem kapott meghívót. (Lehet, hogy mások se, de mi csak róluk tudunk.) A Bene család valahogy lemaradt a listáról, pedig nagyon szerettek volna ott lenni az ünnepségen. A rendkívül kedves házaspárt nemrég ismertem meg személyesen. Néhány szót váltottunk családról, házasságról, ünnepekről. Bene József és Mária polgári esküvője 1960. augusztus 4-én, a templomi 20-án köttetett. Egy szilveszteri mulatságon ismerkedtek meg, Mária szerint szerelem volt első látásra. S hogyan telt el az elmúlt 50 év? Talán még maguk sem tudják. Sok öröm érte őket, de nagyon sok nehézség is, főként a betegségek miatt. Házasságukból négy gyermekük született. Kettő közülük – egy kislány és egy kisfiú – születésük után nem sokkal, súlyos betegségben elhunyt. A másik két gyermekük külföldön él, távol a szülői háztól. Ez szomorítja el őket leginkább. Hogy a karácsonyt nem tölthetik együtt, mint régen. Elsőszülött, karácsony első napján világra jött fiuk, Józsi jelenleg Kanadában él. Két gyermeke van. Vele valahogy megszakadt a kapcsolat. Ez a seb még mindig vérzik. A kisebbik fiuk, Attila Magyarországon telepedett le. Egy 24 éves lánya van. – Amíg mind itthon voltak, összejöttünk minálunk és ünnepeltük a karácsonyt és a nagyobbik fiam születésnapját. Karácsony reggelén férjemmel elmentünk a templomba, majd újra összegyűlt a család, ebéd, fényképezkedés, végül rokoni látogatás következett. Most már csak a bánat van, mert ketten maradtunk. De kitartunk jóban-rosszban, mivelhogy férjemmel még mindig szeretjük egymást. A bánatban, egymást vigasztalva kérjük a jó Istent, hogy segítsen. Eddig is ő segített túlélni a bánatot és a betegségeket. Most már a karácsony is úgy telik, mint a vasárnapok. Szomorúan – mesélte könnyekkel a szemében Mária, aki szerint a hosszú, megszakítatlan házasság titka a szeretet, hűség, megbecsülés és kitartás. – Szerettük egymást és elnézőek voltunk a másikkal. Mindketten nyugodt természetűek vagyunk, s ha idegeskedtünk is, mindig megpróbáltuk a másikat csitítani – tette hozzá.József szerint az évek során a nehézségek összekovácsolták őket. – Valahogy összeillettünk. Az ötven év alatt, a sok nehézségben rá is kényszerült az ember, hogy a másikkal maradjon. Persze vannak időszakok, amikor az ember elfásul. Vannak, akik összevesznek és hetekig nem beszélnek egymással. Nálunk ilyen nem volt – mondta József, aki szerint egy házaspár esetében nagyon sokat árthat a „kinti” környezet, a szülők, rokonok. De hát az ember nem választhatja meg a családtagjait, tartja a mondás. Másrészt úgy véli, a mai fiatalok azért válnak el olyan könnyen, mert nem tanúsítanak kellő toleranciát a másikkal szemben, illetve nem hallgatják meg a másik véleményét.  A házaspár azonnal belopta magát a szívembe. Hisz, ha valakik, akkor ők biztosan tudják, hogyan lehet 50 évet leélni egymás mellett. S ha biztos receptet nem is kaptam tőlük, annyit megsúgtak: kölcsönös megbecsülés és tolerancia nélkül egyetlen házasság sem működhet hosszú távon.