Félévszázadnál hosszabb idő után, még mindig „majdnem-majdnem fiatalon” találkoztak. Júniusban, az alma mater árnyékában, a ballagók mellett, a visszatérő jubilánsok is fiatalok.
Egykori három kiváló osztály diákjai találkoztak a Csiky falai között a „szabad mellű örömök” hónapjában, 12-én. Örültek egymásnak. Meggyújtották a kegyelet mécsesét, elhelyezték az emlékezés koszorúját. Meghatottan sétáltak el az iskola első emeleti folyosóját pantheonná avató emléktáblák előtt.
A még egyetlen élő tanáruknak, Horváth Lászlónak, szeretettel továbbították üzenetüket és jókívánságaikat. A többiekre csak emlékeztek. Fájó emlékezés övezte a 24 „igazoltan” hiányzó osztálytársukat is.
Akkor hát mégsem „majdnem-majdnem fiatalon”?
Talán mégis, mert Mécs László egyik költeményével sikeresen költögették a „Régi bűvös ifjúság” tündérét. Könnyíteni akarva az eltelt évtizedek súlyán, elgondolkodtak Marcel Prosut boldogság-elméletén is, miszerint az igazi boldogság az „amikor az emlék hirtelen hatalmába veszi lelkünket”.
A találkozót megelőző szentmisén ki-ki elrendezte magában azokat az érzéseket, gondolatokat, amelyeket senki mással nem kívánt megosztani.
Megható az a vágyakozás, amely évtizedek után vissza-visszahozza egykori iskolájukba a volt diákokat, akik emelt szívvel ülnek be újra az elbocsátó iskolapadokba.
A jubiláns öregdiákoknak jólestek Juhász Béla igazgató úr köszöntő szavai.
***
Június 12-én az 55 éves jubilánsok találkoztak, korábban, 5-én az 50 éve érettségizett három kitűnő osztály diákjai ünnepeltek. Június 11-én az esti tagozat 1970-ben érettségizett emlékezetes osztálya kereste fel egykori iskoláját. Emlékeztek tanáraikra, s értékelték a Magyar Vegyes Líceum 1948-ban létesített esti tagozatának, 1996-ban lezáruló szerepét. Azokban az évtizedekben 662 estis diák és 45 magántanuló szerezte meg a Kálvin János utcai iskolában az érettségi diplomát. A találkozó résztvevői jó hangulatban töltötték együtt, a késő estébe nyúlóan a délutánt.
A 2000-ben végzett diákok egy része már korábban találkozott, mások ezután keresik fel alma materüket. Június 26-én az 1965-ben érettségizettek ülnek be újra az iskola padjaiba, az 1950-ben végzettek szeptember elején tartják tekintélyt parancsoló 60 éves jubileumukat.
Az egykori aradi diákok visszatérnek hajdani iskolájukba, de gyermekeik, unokáik egy részét már más országok, akár más világrészek iskoláiba íratják be.
Ez már nem júniusi kérdés, ez már történelem.
Hozzászólások