A humorista mosolya

Humora?

Van! Nem abból él, de munkál benne. Kétségtelen, működik a rendszer, könyvek születnek, jó könyvek. Mosolyra, nevetésre késztetnek. A levelezés, egy röpke telefonbeszélgetés is jelzi, vidám, pajkos fickó Sz. Benedek István.

Bemutatták a lovagi torna helyett felszolgált A lovagi tortacímű könyvét, amivel együtt járnak egyéb bolondságok is. Nem lehettem jelen, pedig még szerepem is lett volna az eseményen. Kaptam a torta feltálalásáról 16 remek fotót. Mindenki mosolyog, elégedett, vidám.

Ő? Az író? A humorista?

Valami nem tetszik neki? Csak visszafogja magát?

Nem mosolyog! Az első, a második, a harmadik, a negyedik képen sem. Beszél, gesztikulál. Még mindig komoly! Zavarban lenne?

Végre egy halvány, majd valamivel színesebb mosoly.

Ki csalta az ajkára, az arcára? Az est háziasszonya? A torta díszítésénél segédkező „főkukta”? Valaki a hallgatóságból? A torta egyik pajzánabb szelete?

A fotóról nem derül ki.

Egy kutató vegyész részéről egy halvány mosoly is biztató teljesítmény, de a humorista legyen harsány.

Ne vegye rossz néven Pista barátom, de róla egy másik humorista jut az eszembe. Egy másik Benedek, nem Sz., nem is István, Tibor! Ő sem mosolygott, mi viszont nevettünk rajta.

Nevettünk, ha az ebéd miatt méltatlankodott, ha a karácsonyi bejgli túléléséről mondta el pamfletjét, elég volt ránézni, máris működésbe léptek arcizmaink.

Sz. Benedek István torta formájában szolgálja fel humorát.

Hogy Ő tud komoly maradni? Nem a mi bajunk. A könyv olvasásakor lesz okunk mosolyogni.