A Nyugat haldoklása, vagy a talpra állás? (II.)

Tudnunk kell, hogy a jelenlegi migrációs, avagy menekültváltság, csak része egy sokkal nagyobb, széleskörű és már nagyon régen elindult válságnak, melyet az előrejelzések ellenére nem vettünk észre, vagy nem vettünk komolyan. Mikortól számítható ennek a válságnak a kezdete, nehéz megmondani, de az tény, hogy a francia forradalom mérföldkőnek számít a modernkori Európa történetében, és a XIX. század új eszméi lényegében megváltoztatták az európai, illetve az egész nyugati kultúra gondolatvilágát.  A Nyugat, mint civilizáció, az egyetlen, melyet egy égtájjal azonosítanak, és ezt sokan zavarónak tartják. Ha egy mai, modern elnevezést használunk, akkor Európa és Amerika együttesen, egy euro-amerikai, illetve észak-atlanti civilizáció, melynek válsága kétségtelenül már a szekularizáció térhódításával párhuzamosan elkezdődött. A fogalom; szekularizációa tömegeknek az egyháztól való elszakadását jelenti, más megfogalmazása: a spirituális és világi tekintély szétválasztása. Ez a folyamat már elég régen elkezdődött, de méretei napjainkig veszélyesen megnőttek. A kétezer éves Európa, a görög–római, később a katolikus, protestáns eszmék alapjain emelkedett magasra, és ezek az eszmék ma már nem jelentenek sokat. Ezekhez hozzájárult a közösségelvűségtől, a szabadelvűségre való áttérés, az önerejéből érvényesülő ember eszményképe, a határtalan individualizmus stb. A válságot csak elmélyítette az elbizakodottság, mely a nyugati civilizációt felsőbbrendűnek hitte, ahelyett, hogy elfogadják azt a tényt, miszerint civilizációnk egyedi, de nem egyetemes.

A nem nyugati kultúrák sokat tanultak tőlünk, modernizációt, magas technikát és technológiát, de mind ezek nem jelentik más civilizációk elnyugatiasodását, és a nyugati fogyasztói társadalom és tömegkultúra szokásainak bevezetését. A nem nyugati világ azt is felismerte, amit mi lassan elfelejtünk, hogy saját civilizációnkat, mint eddig is, csak a közös kultúra tarthatja össze.

A nyugat válságáról már rengetegen írtak, az elsők között volt a német Oswald Spengler, aki 1918–1922 között megírta a „Nyugat alkonya” című könyvét. Állítása szerint a Nyugat, a XIX. század közepétől a hanyatlás korszakába lépett. Ez kb. egybeesik Marx megjelenésével, aki a kizsákmányoló kapitalizmusban látta a nagy veszélyt. Spengler szerint a történelem nem egyenes vonalú fejlődés, hanem emelkedő, majd hanyatló korok változása, és a XX. század a Nyugat számára egy ilyen hanyatló korszak. Azt is kiemeli, hogy a kultúra minden civilizáció-definíció magja. Ezt érdemes többször is kihangsúlyozni!

A spengleri állítások jól jellemezték a kor pesszimista hangulatát, azt a válsághangulatot, amely a világháború éveiben általános volt a nyugati kultúrkörben. Ez a pesszimista, és nagyon zavaros hangulat uralja ma Európát.

Spenglert különben a nácik nem vették komolyan, mert ők épp az ellenkezőjét állították, egy új dicsőséges árja kultúra felemelkedését.

A német filozófus nem volt egyedül a nyugati kultúra hanyatlásának elővetítésben. Számos könyv, tanulmány figyelmeztetett arra, amit Spengler ezelőtt 100 évvel előre jelzett.

Ugrok az időben és idézek egy 2002-ben, az Egyesült Államokban megjelent tanulmányból. A mű szerzője Patrick J. Buchanan, konzervatív, republikánus amerikai politikus, több amerikai elnök tanácsadója. „A Nyugat halála” című könyv már nem találgatás, nem jóslás, hanem a szomorú, lesújtó tények felsorolása. A könyv alcíme: Hogyan veszélyezteti a kihaló népesség és a bevándorlók inváziója országunkat és civilizációnkat.

Tulajdonképpen ebben a mondatban minden benne van. Ezt a két problémát, ha nem tudjuk orvosolni, akkor kár minden vitáért, nem segít sem kerítés, sem a betolakodók kiutasítása, és az legkevésbé segít, ha Európa politikusai hajba kapnak, egy olyan kérdésben, melyre csak egyetlen válasz adható: meg kell menteni Európát, mielőtt végérvényes elpusztulna.

Ha ténylegesen csak erre a két alapkérdésre lecsökkentve közelítjük meg a nagy válsághelyzetet, a következő tényekkel állunk szemben:

1. A hagyományos nyugati kultúra, melynek alapja a görög–római–keresztény eszmevilág, teljesen a háttérbe szorult. Az okok sokrétűek, de az egyik szálat a múlt század húszas éveiben kell keresni, amikor a gazdasági marxizmus kiábrándult teoretikusai, a németországi Frankfurti Iskola szellemi műhelyében az ún. „kulturális marxizmussal” indultak a nyugati keresztény kultúra legyőzésére. A Frankfurti Iskola teoretikusainak nagy része a harmincas évek náci veszélyei miatt, az Egyesült Államokba költözött, ahol munkálkodásuk talán még sikeresebb volt, mint Európában.

Íme néhány pont a célkitűzéseikből:

• minden vonatkozásban támadni kell a kereszténységet, és lehetőleg üressé kell tenni a templomokat. (Ezt már látni, a keresztény templomok helyén mecsetek épülnek.)

• szisztematikusan alá kell ásni a pedagógusok és a szülők tekintélyét;

• segíteni kell a szexuális elferdülések (devianciák) minél szélesebb körben való elterjedését;

• ellenőrizni és nívótlanná tenni a tömegtájékoztatást;

• a bevándorlás elősegítésével legyengíteni a nemzeti identitást (önazonosságot) és támogatni a faji háborúskodást,

• támogatni a család és a házasság intézményének a megszüntetését.

A nagy cél az volt, hogy a nyugati társadalom alapjait aláássa és teljesen reménytelen helyzetet teremtsen.

A marxista kulturális forradalom végigsöpört egész Amerikán, Európát sem kímélte, és legszomorúbb és legkézzelfoghatóbb eredménye, hogy a fogamzásgátló (antibébi) tabletta megjelenésével, és az abortuszhoz való joggal a Nyugat elindult az öngyilkosság útján. A fehér faj kihalóban van, mert eltűntek a gyermekek! Ennek olyan következményei vannak és lesznek, hogy – eltekintve az amerikaiaktól, ahol egy-két évtizeden belül a fehér bőrű lakosság már kisebbségbe szorul – Európa nagy nemzetei egyszerűen eltűnnek. Hogy mi jön a helyükbe, még nem lehet tudni.

2. A második probléma szorosan kapcsolódik az elsőhöz.

Ha Európa a jelenlegi születési  mutatókkal marad, és nem történik valami csoda, akkor a 15 és 65 év közötti munkaképes népességét legalább 170-180 millió bevándorlóval kell „felfrissítse”. Ha azonban a GDP növekedését továbbra is erőltetik, akkor ez a bevándorló szám még magasabb kell hogy legyen.

A fentiekből világosan kitűnik, hogy „egyes körök” miért ragaszkodnak foggal, körömmel a tömeges bevándorláshoz.

A nagy kérdés: elkerülhetetlen a Nyugat halála?

Erre nincs válasz, mert nem tudjuk, hogy a közeljövőben az európai politika hogyan alakul.

Egy dolog biztos, és erre mérget vehetünk: a globalizációs erők célja továbbra is egy multikulturális világ megteremtése, mert ezt könnyebb kézben tartani, irányítani.

Nem kell hinni semmiféle összeesküvésben, mert ezekről legtöbbször az a vélemény, hogy nacionalista, fajgyűlölő, antiszemita, globalizációellenes. Tehát nincs összeesküvés! – de vannak tények, melyek maguktól beszélnek.

Három nagy világszervezetnek vagyunk a tagjai, nemcsak mi, magyarok, hanem a többi 26 uniós állam is. Tagjai vagyunk, az ENSZ-nek, a NATO-nak, és az Európai Uniónak. Az ENSZ ma már nyíltan kiáll a bevándorlás mellett. Miért, kérdezhetjük, hiszen ezt a folyamatot, ami természetszerűleg zavarja a világ nyugalmát, és a legtöbb helyen megoldatlan problémákat okoz, nem támogatja a 193 tagállam. A válasz egyszerű: a Világszövetséget azok irányítják és pénzelik, akik minden évben a svájci Davosban találkoznak egy Világgazdasági Fórumon, vagy a Bilderberg-csoport meghívottjai. Ezek az emberek a világ leggazdagabb üzletemberei, vezető bankárok, menedzserek, és egy-két politikus. Ezek számára egyetlen dolog fontos, hogy a virágzó üzlet ne álljon le, és a pénzhatalom gazdasági érdekei ne szoruljanak háttérbe. Az Európai Unió, tudjuk egy globalizációs termék, és mikor először megtervezték, egy olyan európai föderációt képzeltek el, ahol már nem lennének szuverén nemzetállamok. Ennek értelmében az igyekezet arra irányul, hogy az Unió vezetői ezen célnak megfeleljenek. Utoljára hagytam a NATOt, ahonnan még nem hallottunk migrációt támogató hangokat, de nagy ellenkezést sem. A katonai, ún. védelmi szervezet szintén üzleti körök találmánya, tehát soha nem támogatna olyan ügyet, ami az üzleti érdekekkel nem egyeztethető. És még valami, bármiféle gyanús zavargás, túlságosan hangos tiltakozás, nacionalista, vagy rasszista ugrálás, és a NATO-felügyelet rögtön megjelenik.

A fentieket azért soroltam, hogy rávilágítsak arra a tényre, hogy Magyarország bár hősiesen kiáll a keresztény hit, az európai kultúra, a nemzetállamok szuverenitása mellett, és bizonyos értelemben a hazán felül Európát is védi, de nem maradhat egyedül, mert az ismét pusztuláshoz vezethet.

Ha Európa népei nem értik meg, hogy eljárt felettük az idő, az utolsó órákban vagyunk, hogy még segíthessünk magunkon, ha ez a szomorú tény nem érdekli őket, és nem tudnak összefogni, akkor „kár a gőzért”, egyedül maradunk, és azt kell néznünk, hogy legalább mi mentsük, ami menthető. Svájc is él, és virágzik, de nem tagja sem a NATO-nak, sem az Uniónak. Semleges ország, csak magára gondol.

Befejezésül még két gondolat: Ha nem tudjuk demográfiai problémáinkat megoldani, elvesztünk. Ez nemcsak Európára vonatkozik, hanem az egész fehér fajra. Ez nem rasszista gondolat, csupán önvédelem, mert ez a faj, sok bűne ellenére, nem érdemli meg, hogy eltűnjön. A másik probléma, hogy ideje elbúcsúzni az eszeveszett, határtalan gazdasági fejlődés rögeszméjétől. Maradjunk annál, amit eddig elértünk, talán még egy kicsit vissza is léphetünk. És segítsük azokat, akiknek még semmi sem jutott. Meglátjuk, jobbra fordul a világ sora.