A suszterszék 5/5

A magyar oktatás fő feladata megtartani és gyarapítani nemzeti tudatunk éltető közegét, az anyanyelvet, ugyanis a közösségi létünket meghatározó magyar szellemiség alkotóelemeit anyanyelvünk tengere öleli egységbe.

Az oktatásra is részben érvényes a szabadpiac kereslet/kínálat törvénye – azaz ha az ár/minőség hányadosa elfogadható, akkor van rá vásárló, az állandó reklám és az intézményesített „termékbemutatók” pedig elengedhetetlenek. A gyermeke fejlődésével elégedett szülő a legjobb reklámhordozó.

A nemzeti tudat mértéke és az anyanyelvű oktatás igénye egymást gerjesztik: a minőségi oktatás erősíti a nemzeti tudatot, amely a maga rendjén gerjeszti az oktatás szükségességét. Tehát minden oktatással foglalkozó stratégiának ezt az öngerjesztő vonulatot kell követnie, azaz nemcsak az oktatás szakmai megújítását, hanem a nemzeti tudat alakítását is figyelemmel kell kísérnie.

A vázlat készítői eltekintettek a közösségszervezés fontosságától, kis változtatásokkal átvették az RMDSZ 2007-es tanulmánya Arad megyére vonatkozó javaslatait, amely csak a maradék mentését tűzte ki céljául. A körzetesítés első pillantásra, mint a minőségi oktatás garanciája, kitűnő megoldásnak tűnik, azonban az, ahogy a maradékot próbálja menteni, az a közösségi tudat feléléséhez vezet.  A javasolt iskolakannibalizmus a felfalt iskolával együtt apasztja a helység közösségi életét is, mivel megszüntet egy helyi magyar bázist, de nem állít helyébe mást. Senkise garantálhatja, hogy eddig a helyi magyar oktatást igénylő szülő az új központba és nem a helyi román tannyelvű iskolába íratja majd csemetéjét.  

A stratégiavázlathoz csatolt kérdőív hiányossága, hogy kérdései sem lépik át az iskola virtuális falait. A vázlat „Lehetőségek 4-6 éves távlatra (2014–2020)”fejezete munkatervszerű része megelőlegezi a kérdőívre adott válaszokat, és ezáltal feleslegessé teszi azt. A munkatervnek, amely értékes és felette szükséges intézkedéseket javasol, csak két szépséghibája van: nem nevesíti a megvalósításhoz szükséges eljárásokat/forrásokat és a kirótt feladatok önként vállalt határidői nagyrészt már több mint egy éve lejártak. No comment.

Az atomfizikából ismeretes kritikus tömeg fogalma – az a minimális tömegű hasadóanyag, amely még fenn tudja tartani a láncreakciót – a társadalom „működésében” is érvényes, de a társadalmi virtuális „tömegnek” más összetevői is vannak a fizikai létszámon túl (gazdasági, politikai, etikai, jogrendi, vagyoni stb. feltételek összege) és csak együtt képesek fenntartani/működtetni például az anyanyelvű oktatást. Ezért a megfelelő működtetéshez szükséges stratégia (kritikus tömeg biztosítása) kidolgozását a szoros értelemben vett oktatási szakemberek csak önmaguk nem vállalhatják, mivel a feladatok túlmutatnak a katedrán, még az iskola falain is, s ezek feltárása gazdasági, rendszermérnöki, pszichológusi, vallásügyi stb. szakembereket is követelnek. A megígért második vázlat kidolgozásakor ajánlott lenne a csapat kibővítése más szakmabeliekkel.  

A végrehajtás és annak követése a jövőben többé nem képezheti kampány tárgyát – megcsináltuk, kipipáltuk –, megelőzendő a nagylaki történéseket. A nagylaki magyar elemiben, annak 1990-es indulása óta oktató tanítónő 2014 nyarán nyugdíjba vonult, az iskolakezdésig pedig nem sikerült másik pedagógust találni, aki átvehette volna a magyar osztályt. A magyar elemiben addig tanuló gyerekek a helyi román tagozatra kerültek át.

Egyébként Nagylakon már évek óta ténylegesen román tannyelven működött a magyar oktatás, mivel sem az óvodai csoportban, sem az elemi osztályban nem voltak magyarul beszélő gyerekek. A magyar csoportban tanuló óvodás gyermek többsége roma származású volt, akik a családban a roma nyelvet használták, így magyarul egyáltalán nem beszéltek, románul is csak keveset. Az elemiben tavalyelőtt szintén csak roma gyerekek voltak, akik nem beszéltek magyarul. A tanítónő próbálkozása, hogy magyar nyelven tartsa a foglalkozásokat, évek óta csak minimális sikerrel járt, hiszen a gyerekek általában nem értettek magyarul. Mind az óvodai csoport, mind az iskolai osztály esetében a roma gyerekek beiskolázásában nagy vonzerővel bírt a magyar állam által biztosított oktatási-nevelési támogatás… És jelenthették a statisztikusok, hogy Nagylakon is működik a magyar oktatás! A roma integráció azonban nem így működik!

A megyei anyanyelvű oktatás legalább szinten tartása csak akkor lehetséges, ha a magyar oktatási intézmények, civil szerveződések (alapítványok, iskolaszékek, kulturális egyesületek stb.), egyházak és a politikum gyökeresen átértékelik és újraosztják a közösségszervezéssel és az oktatással kapcsolatos közös feladatokat. A siker érdekében perdöntő a tanügyi káderek professzionalizmusa és a politikai kontraszelekció megszüntetése. 

 Zárszóként, összegzés helyett, hadd idézzem Ujj Jánost a valamikori, mára már megszűnt tornyai iskola egykori tanárát, volt igazgatóját: „Akkoriban szinte minden Arad megyei falusi magyar tannyelvű iskolát tanítói oklevéllel rendelkező tapasztalt pedagógus vezette. A falu szülöttei, vagy oda végleg letelepedettek. Valamennyien hivatásnak tekintették a pályát, s ezt adták át a fiatalabb kollégáknak. Tornyai igazgatóm, Péter Antal sohasem mondta, miként kell tanítani, hanem kezdettől fogva a hozzáállásunkat igyekezett formálni. Például többször ismételte: Úgy tanítsanak, hogy egyszer majd a szülőkkel is szembe kell nézniük, akik majd megkérdezik, hogy mire nevelték a reánk bízott gyermekeiket… Tizennégy évet oktattam a faluban, volt diákjaink közül egy kézen megszámolható a „selejt”, vagyis aki nem állta meg a helyét az életben. Nem mindből lett egyetemi diplomás, de becsületes szakember igen. Erre nagyon büszkék voltunk.”

                                                                                            Murvai Miklós

A fenti írást vitaindítónak szánjuk. Várjuk a szakmabeliek, érdekképviselet, szülők, diákok, olvasók magyar oktatással kapcsolatos véleményét, ötleteit, javaslatait – nemcsak Arad, de Hunyad, Fehér, Krassó-Szörény és Temes megyékből is.

Nyugati Jelen