A Télapó foglalt

Megyen a világ, hogy milyen irányba, ki tudhatná? Csak annyi bizonyos, hogy új és eddig nem volt gondokkal szembesül.

Most például egyesek számára azzal, hogy kevés a Télapó (románul: Moş Crăciun), illetve hogy ilyenkor, karácsony előtt, túl sok a munkája, és a későn ébredőnek nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető. A télapóskodás ugyanis szezonális foglalkozás, lehetetlen egész évben űzni és megélni belőle – honnan annyi Mikulás-nap meg karácsony? –, viszonylag kevesen mernek belevágni. Kell hozzá, minimum, (a gyermekek elvárásainak) megfelelő öltözék, a gyors ide-oda cikázást szolgáló autó, térkép, hogy a – nem feltétlenül kritérium! – kvalitásokról ne is szóljunk. (Csak zárójelben: ki kérdezi, például, napjaink politikusaitól, hogy elég rátermettséggel rendelkeznek-e az országügyek intézésére? Amelyek tán, bár lehet, hogy tévedek, majdnem olyan fontosak, mint a karácsonyi örömszerzés a gyermekeknek.)

Szóval: nem elég az ország gondja, még Télapó-krízis is van!

Ezt egy ismerős fiatalasszonytól tudom, aki most, két-három napja ébredt rá, hogy karácsony előestéjén napvilágot látott gyermeke, születésnapján, az ünnepségre meghívott kis barátaival igazi, ajándékot osztó Télapót szeretne. És milyen az anyai szív? – mindent megtesz egy szál magzatáért. (Többet nem is kíván, annak az egynek azonban mindent.)

No de honnan vegyen a mama nagyhirtelen egy echte Télapót?

Bajban ismerszik meg a barát, elő a mobiltelefont, öt-hat tárcsázás, és kiderül, hogy xy, aki egyébként ismerős – sőt városszerte ismert –, ilyesmivel is foglalkozik. Xy azonban, őszinte sajnálatára, karácsony előestéjén, kora délutántól éjfélig, a feje búbjáig be van táblázva. De van ötlete, kihez lehetne, esetleg, fordulni. Újabb hívás, felveszik, és – nem kevés alkudozás árán, tekintettel a szíves ajánlásra, hisz a 2. számú Télapó is „full” –, megszületik a megállapodás: szenteste fél kilenckor („a többi rendelést pár perccel lerövidítem”, 200 lej, hol lesznek az ajándékok, cím stb.”) megjelenik, ahol várják, a megbízható Télapó.

Ki gondolta volna, negyedszázaddal ezelőtt, hová jutunk 24 esztendő múlva, hogy gond lesz előteremteni egy piros ruhás, szakállas, rátermett Télapót karácsony estére?

Még ezeknél is kevesebben arra, hogy karácsony estéjén honfitársaink nagy részének gond lesz tisztességesen megvendégelnie családját és ünnepelnie anélkül, hogy a következő szűk napokra gondolna.