A zimándi öregdiák találkozó elé (I.)

A mesében Csipkerózsika hosszú ideig aludt.  Így tett Zimándújfalu is, de felébredése után nyomatékosan hallatta hangját mind gazdasági, mind kulturális téren, nagyot fejlődött az iskola is, többek között egyre több diák bizonyította tudását a tantárgyi megmérettetéseken. Arról már nem is beszélve, hogy amikor a szülők döntése alapján az iskola felvette a Móra Ferenc nevet, bekerült a Móra- iskolák országhatárokon átnyúló körforgalmába.

 A falu „alvó” időszakáról szól az alábbi írás:

„Zimándújfalú egy álmos, lomha község alig félórányira Aradtól. Van egy magas tornyú szép fehér temploma és ezzel ki is merült minden nevezetessége. Néhány száz fehérre meszelt házacska bújik csak ki a földből, mintha valamilyen rakoncátlan gyermek nagy skatulyákat szórt volna széjjel. A kis parasztházakra, emberekre és állatokra ráfekszik a nagy csend, és ebben a lágy csendben az emberek száz évig is elélnek. A 70-80 éves ember még kint dolgozik a mezőn, vígan issza a pálinkát.”

Ezek a mondatok 1926-ban jelentek meg az Erdélyi Hírlapban. Az újság munkatársa riportot akart készíteni a 102 éves Czernák Pállal. Hogy megtalálja az öreget, először a községi jegyzőt, Ackermann Sebestyént kereste fel, aki nem is tudta, hogy ebben a faluban él a megye legidősebb embere.

A sok mindent látott, megélt Pali bácsi szellemileg teljesen friss volt a riport készítésekor. „Hát bizony, én már 102 éves vagyok, sok mindent láttam. Emlékszem még, amikor a muszkák itt jártak 1849-ben. Hű, de sokan voltak, úgy ették a nyers uborkát és a tököt, mint mi az almát. Láttam Rózsa Sándort is, ott mulatott a Bitang kocsmában Csernovicsújfalun, mert én odavalósi vagyok. (…)”

A másik riportalany Mészáros János, aki abban az időben százesztendős volt. Ő Aradon született, végigharcolta Görgeyvel a szabadságharcot, emlékszik ő is Rózsa Sándorra, aki „ustorral és tarajos fokossal” pusztította az ellenséget a „kékgatyás” legényekkel együtt. Az unokái, dédunokái számát nem is tudta, ezért jegyezte meg a riporternek: „Bizony megérdemelnék egy kis nyugdíjat az államtól, hiszen elég katonát adtam neki.”

A harmadik riportalany Harmat János „csak” 89 éves volt, ő írni és olvasni is tudott. Orvost nem látott életében, eljárt kaszálni, sőt 1925-ben gyalog ment Radnára a zarándokútra.

A riporter mindhármuktól megkérdezte, mi a hosszú élet titka. „Hát az ember ne egyék és ne igyék sokat, mindig csak annyit, amennyi elég. Azután dolgozzék rendesen, és soha sem lesz semmi baja. Pálinkát is lehet inni, de csak mértékkel.”

A riport a következőkkel fejeződik be: „Zimándújfalu az aggastyánok községe, a nagy csend hosszúra növeszti az emberi életet. És ez a csend édesebb és igazabb a városi lármánál.”

Jómagam a riport után megközelítőleg negyven évvel kerültem Zimándra igazgatónak és tanárnak, és a tanítványok között biztos ott voltak a Czernák, a Mészáros, a Harmath dédunokák vagy ükunokák, de biztosan állíthatom, hogy ha ebben az időben jön az újságíró, bizony nem állítja, hogy a falu álmos, lomha.

Majd húsz évig tanítottam itt, kedves emlékek fűznek ide. Szívesen gondolok vissza az itt töltött időre, és mivel ottlétemkor nem foglalkoztam különösebben az iskola tanítványait adó két összetartozó falu, Zimándújfalu és Zimándköz történetével, a diáktalálkozóra készülve, most próbáltam ennek utánanézni.

A polgármesteri hivatal honlapján leírt falutörténet nagyon „sommás”, ennél a települések múltja jóval gazdagabb, és a bemutatás emellett pontatlan is. A leírás szerint például a lakói „külföldről” érkeztek, holott az 1850-es években a történelmi Magyarországhoz tartozott mind a mostani, mind az ősi település. A honlap a falu történelmi múltjáról is csak „sejtésként” beszél, pedig Zimánd több századdal ezelőtti létezése történelmi tény. Biztos vagyok benne, hogy a helybeliek ennél sokkal többet tudnak a falujukról, ezeket az ismereteket szeretném gazdagítani kutakodásom néhány érdekes eredményével.

Piroska István

Zimándújfalun május 16-án, szombaton tartják a véndiák-találkozót, a tervezett program a következő: 10 órakor a véndiákok és a pedagógusok találkozója a helybeli kultúrotthonban; 11 órakor a Móra Ferenc Általános Iskola meglátogatása; 12 órától szentmise a helybeli római katolikus templomban; 13 órától ebéd a kultúrotthonban, előadás a helybeli Kankalin néptánccsoport és a vegyes kórus fellépésével, beszélgetések.