Bérszint

Magasabb bérszintre számítsanak azok a cégek, amelyek Romániában szándékoznak tevékenykedni, a románok nem fognak örökké 350 eurós bérből élni: valahogy így fogalmazott Varujan Vosganian gazdasági miniszter.

Szándéknyilatkozatnak szépen hangzik, főleg költői beállítottságú (!) közgazdásztól, reményének azonban édeskevés a gazdasági alapja.

Miért fizetnének magasabb béreket a külföldi beruházók romániai alkalmazottaiknak? Talán 350 eurós bér mellett nem lenne elég jelentkező az állásokra? Netán a belföldi konkurencia jóval magasabb bérszintet biztosít, méghozzá tömeges jelleggel, hogy a külföldi befektetőnek el kelljen csábítania tőlük a személyzetet? A piacgazdaság alapja a kereslet–kínálat, s a munkaerőpiac sem képez kivételt. Nyugaton a hatvanas évek végén így alakult ki az azóta is irigyelt életszínvonal, hogy a helyi lakosság szinte teljes foglalkoztatása mellett a kreativitás, vállalkozási kedv és versenyképesség akkora volt, hogy milliós nagyságrendű munkaerőimportra szorult, a cégek jóformán körül kellett udvarolják a munkavállalókat, különben személyzet nélkül maradtak volna.

Vagy talán azért, mert Románia egyéb területen versenyképes? Az infrastruktúra területén aligha, még a 2010-ben elindított – régóta esedékes – fejlesztések is jóformán leálltak. A jogi stabilitás sem igazán adu, éppen ellenkezőleg: a gazdasági-pénzügyi jogszabályok, rendeletek állandóan, kiszámíthatatlanul változnak, többlet-költséget okozván a befektetőknek. A tulajdonviszonyok helyzete sem különb, 23 év után sem sikerült véglegesen rendezni, ami további akadály a terjeszkedni szándékozó cégek számára. A munkaerő szakképzettsége sem szól a magasabb bérszint mellett, szinte valamennyi esetben további szakképzés szükséges az alkalmazásnál, a romániai diplomagyárak oklevelei aligha érnek valamit, a szakmunkásképzőt pedig csak 2011-ben állította vissza Funeriu az új tanügyi törvény által.

Nyugaton mindezek adottak, ott nem okoznak többletkiadást a cégeknek, Románia viszont e téren sem képes labdába rúgni. Akkor miért fizetne bármely külföldi cég a Nyugathoz közelítő bérszintet romániai színvonalért? Csak azért, mert Vosganian – és a lakosság többsége – erről álmodozik?