Bohózat

Mégsem került nyilvánosságra a 2003-ban kötött híres Bechtel-szerződés, mivel Dan Şova, a „nagy projektek” minisztere nem találja annak eredetijét! A nagy titok-feltárás során ugyanis csak a 2005 után keletkezett kiegészítő részleteket hozta nyilvánosságra, az eredeti szerződés, a Năstase-kormány „mesterműve” viszont eltűnt!

Micsoda gyermeteg magyarázat az USL újabb bohózatára. Mintha egy több milliárd eurós szerződés csak úgy eltűnhetne! Ilyen magyarázatot aligha fogadna el bármely állami hatóság, ha egy privát cég néhány száz lejes szerződése felől érdeklődne. Itt viszont nem néhány száz lejről van szó, hanem a szállítási minisztérium egyik legnagyobb szerződéséről! Arról nem is beszélve, hogy a szakminisztérium hadseregnyi alkalmazottja között olyanok is vannak, kiknek munkafeladata éppenséggel a szerződések felügyelete.

Şova mielőtt világgá kürtölte volna a nyilvánosságra-hozatalt még arról sem bizonyosodott meg, hogy van miről felemelni a titok leplét. Végül is senki se kényszeríttette erre, önszántából döntött így.

Egy másik kérdés is megválaszolatlan maradt: milyen jogi alapon fizet közpénzből a román állam 37 millió eurós kártérítést a Bechtelnek a szerződés felmondásáért, ha nincs meg maga a szerződés? És egyáltalán: milyen szerződést bontott fel?

Şova vagy valóban nem találja az eredeti szerződést, vagy nevetséges ürüggyel próbálja védeni pártkollégáit, akik annak idején megkötötték azt. Mert ha előnyös lett volna Románia számára, alighanem előkerült volna, s eleve nem lett volna titkos.

Az Oltchim tavalyi és a tehervasút kétes, kérdőjelekkel teli „privatizációja” után ezen újabb öngól nem gerjeszt túlzott bizalmat a kormány gazdaságpolitikáját illetően.

A „nagy projektek” minisztériumát pedig lassan nyugodtan át lehetne keresztelni a „nagy leégések” tárcájára.