Büdzsé

Van költségvetésünk 2014-re, a parlament legalábbis, szokatlanul rövid idő alatt, elfogadta; ellenzéki képviselők szerint 10 másodpercnél kevesebb idő jutott arra, hogy kifejthessék véleményüket, ami mellesleg fölösleges lett volna, hiszen a majdnem háromnegyedes többség ellen úgysem lehetett volna, szél ellen... 

Az államfőnek azonban törvény adta joga jóváhagyni (aláírni) vagy visszautasítani az ország költségvetését – a jóváhagyás eddig nem történt meg. Romániának tehát legfeljebb elvileg van, de gyakorlatilag nincs büdzséje.Az államelnök ugyanis határozottan kijelentette: nem fogja jóváhagyni az ország jövő évi gazdálkodását szabályozó legfőbb okiratot, amíg abban az üzemanyagárak literenként 7 eurócentes drágításának előírása szerepel. Az üzemanyagár-növekedés pedig – ami kétségtelenül drágítási láncreakciót indít el, és nehezen lehet az ellenkezőjét megmagyarázni – nem igazán üdvös megoldás. Romániában ugyan, európai uniós szinten nézve a helyzetet, viszonylag kedvező az üzemanyagár, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a tényleges vásárlóerő a legalacsonyabb, még a Bulgáriáénál is kisebb. (Ilyen megközelítésben sajnálhatjuk, hogy például Moldva Köztársaság vagy Ukrajna nem válik hirtelen EU-taggá, mert akkor átadhatnánk nekik az EU-ranglista utolsó helyeit.)

De ne kalandozzunk el eredeti témánktól. Egy hét végén közzétett hazai közvélemény-kutatás szerint a romániai lakosság többsége a miniszterelnököt támogatja az államfővel szemben, azaz a többség amellett voksol, hogy az országos költségvetés törvényét minél hamarabb írja alá az államfő, mert ellenkező esetben akadály gördülne a fizetések és nyugdíjak jövő évi emelése elé.

Mi tehát a legfontosabb a hazai polgár számára? Természetesen, tökéleletesen érthetően és elfogadhatóan, életszínvonalának emelkedése. Ámde – tessék megcáfolni, hogy ez a természetes – az átlagos polgár nem tud belelátni, nincs módja, ideje, felkészültsége az oldalszámra nézve rendkívül terjedelmes költségvetésbe való értő bepillantásra. Neki elég azt a kormánypropagandától hallania, hogy nő a fizetés és nyugdíj, azt megjegyezni, mert ezt várja, kívánja – hogy milyen áron, milyen esetleges áldozatokkal, azt nemigen hangsúlyozzák számára. 

Költségvetésünk tehát van is, nincs is. Ha lesz – előbb-utóbb csak lesz – ne várjunk csodát tőle, az advent időszakában sem.