Egy szemtanú visszaemlékezései

Mivel csak 14 katona maradt a székház védelmére, az állítólag átpártolt hazafias gárdák vezetője, Stranschi Liviu ezredes – valószínűleg felsőbb utasításra –, elrendelte, hogy hozzanak fegyvereket és töltényeket a gárda raktárából, és aláírás ellenében osszák szét a forradalmárok között. Bonyolította a helyzetet, hogy a Temesvár–Bukarest repülőjárat leszállt Aradon, felvenni pár utast. Közben Bukarest elrendelte Románia légterének lezárását. Az utasoknak azt mondták, hogy az időjárási viszonyok miatt nem tudnak továbbmenni, de másnapig elszállásolják őket a TAROM légitársaság költségén az aradi hotelekben. A repülőn volt két magas rangú belügyis tábornok, Nuță Constantin belügyminiszter-helyettes, a Milícia Központi Felügyelőségének a főnöke, és helyettese, Mihalea Velicu. Ők már december 17-től Temesváron voltak, az ottani forradalmárokkal harcoló milicista csapatokat vezették és – többek között –, megszervezték a temesvári 40 lelőtt áldozat tetemének Bukarestbe szállítását és elégetését. A két tábornokkal utazott, testőrként, 11 fegyveres USLA-harcos, mindnyájan civil ruhában. A repülő 29 utasát a Park Szállóban helyezték el. Nuță tábornok este 10-kor telefonon kereste az aradi milícia és szekuritáté főnökét, vagy helyettesét, de egyikük sem volt elérhető. A telefont fogadó szolgálatosokon pánik tört ki, mert ismerték a tábornok nagyon durva és könyörtelen természetét. Amikor Cioflică megtudta, hogy itt vannak a bukaresti felettesei, eltűnt Aradról, mire a forradalmárok árulónak kiáltották ki.

Megemlítendő, hogy 20 órakor telefonált Bukarestből Ion Iliescu, afelől érdeklődött, hogy mi a helyzet Aradon, mivel Temesváron, az Opera téren már lőnek.

Este 11 óra után Aradon is elkezdődtek a lövöldözések. Az első lövést egy tiszt tette – a levegőbe –, Marcu őrnagy engedélyével, állítólag azért, hogy csendet teremtsen a zajongó forradalmárok között. Akkor, feleletként, a szemközti banképület padlásablakából egy gépfegyvert utánzó készülék, egy szimulátor elkezdett kelepelni, és tüzet okádni. Persze az épületben lévők a világítást eloltották, és válaszként hevesen, összevissza kezdtek lőni. A téren még mindig ünneplő emberek elkezdtek menekülni, de a környező utcákból és városnegyedekből jöttek mások, kíváncsiságból, hogy mi történik. Megszólaltak a szirénák, és a harangok is. A Park hotelből és a strandról, valószínűleg a tábornokok testőrei, elkezdtek lőni a vár felé, az ottani katonák erős tűzzel válaszoltak. Lövöldözés tört ki a repülőtér körül is, az oda kirendelt katonák és a közeli robbanóanyag-raktárt védő katonák között. Ezt látva, a gáji katonai egységből lőni kezdtek a reptér felé. Elesett az első forradalmár, Gruber Géza. Éppen cigarettára gyújtott egy folyosói nyitott ablak mellett, és valahonnan kintről, vagy bentről, fejbe lőtték, amikor a gyufája fellobbant. Éjjel fél kettőkor egy angol újságíró és egy magyar rádióriporter bejutott a lesötétített székház előcsarnokába. A rádiósnak, Orosz Józsefnek sikerült kapcsolatba lépnie Budapesttel, és élőben közvetítette az újból fellángoló lövöldözést. Ezt a közvetítést mi is hallottuk otthon, miközben alig tudtuk visszatartani fiunkat, a 19 éves Tibit, hogy ne rohanjon ő is a központba, megnézni a „tűzijátékot”.

Profik kelthették a diverziót

Azon az éjjelen halt meg a román forradalom egyetlen külföldi áldozata, Tóth Sándor hódmezővásárhelyi lakos, aki segélyeket hozott az aradi kórháznak. Miután a segélyeket lepakolták, megkérték, hogy vigyen egy szállítmányt a várba is. Elvállalta, de amikor a Maros feletti várhídhoz közeledett, a várat védő katonák tüzet nyitottak a teherkocsijára, és őt halálos lövés érte. A pártszékházban lévő forradalmárok, fogyván a lőszerük, úgy gondolták, hoznak a várból. Stranski ezredes azt mondta, beszélt a vár parancsnokával, aki megígérte, hogy a forradalmárok teherautóját beengedik, és lőszert is adnak. Ellenben a hídról lejövet, a várból elkezdték lőni a járművet és az azon lévő mind a 4 forradalmárt eltalálták, kettőt halálosan. Kisebb magszakításokkal egész éjjel folytatódott a lövöldözés. Közben a székházi telefonokon állandóan jöttek az álhírek: hogy 3 helikopter leszállt a vegyipari kombinátnál, hogy Temesvárról terroristák közelednek, hogy az esztergapadgyárnál a milicisták lövik az embereket, hogy az újaradi kempingnél arab terroristák vannak. Olyan belső telefonokon érkeztek ezek a figyelmeztetések, amelyeket csak a pártvezetők, vagy a katonai és belügyi parancsnokok használhattak. Ezeket az álhíreket valóságos diverziós cselekedetek kísérték. Különböző helyeken fegyvertűz-szimulátorokat használtak, máshol igazi lövések dördültek el a környező épületek padlásairól és a Maros töltéséről, legalábbis ezt mesélték a forradalmárok. A várban lévő katonák is ilyen felvillanó fegyvertüzet láttak vagy a Maros partjáról, vagy a Park Szálló parkolójából, vagy egy közeli utcából. A várban is halálos lövés ért egy közkatonát. Tehát, úgy tűnik, hogy csak néhány profi, diverziós cselekedetekre képzett egyén keltette Aradon a nagy lövöldözést, parancsra, és nem feltétlenül áldozatokra vadásztak, hanem pánikot, félelmet és zavart kellett kelteniük. Ezt a következtetést abból lehetett levonni, hogy másnap, megvizsgálva a városháza külső falait, egy lövés nyomát sem lehetett látni.

Reggelre a lövések ritkultak, aztán csend lett. A székházban újra összeültek a vezetők, hogy elemezzék a történteket és megfelelő intézkedéseket hozzanak. Elhatározták, hogy önkéntesekből, egy-egy forradalmár vezetésével kordonokat, vagyis sorompókat létesítenek minden forgalmasabb utcakereszteződésnél és minden, a városba bevezető úton. Az ottani forradalmároknak és önkéntes embereknek karszalagot és igazolványt adtak. Az volt a feladatuk, hogy minden gépkocsit megvizsgáljanak, az embereket megmotozzák és kobozzák el a fegyvereket, vagy gyanús szállítmányokat. Az igazolvány nélkülieket, a gyanús ismeretleneket átadták a katonaságnak, akik a székházba, a várba, később a rendőrség fogdájába vitték azokat. A forradalmárok, gondolván, hogy a titkosszolgálatnak köze lehet a diverziós és terrorista cselekedetekhez, a szekuritáté székházába küldtek katonákat, akik behozatták az aradi szekuritáté főnökeit, kihallgatták őket. Persze mindent tagadtak. Aztán bezárták őket egy szobába, fegyveres őrt állítottak az ajtó elé. Reggel 8 órakor Marcu őrnagy visszavitte katonáit a várba, de helyettük, a székház védelmére, megérkezett Lippáról Diaconescu őrnagy 100 katonával. Hír érkezett, hogy a határőrök Sajtényban, egy Arad közeli faluban, elfogták az „áruló” Cioflică ezredest. Behozták a várba, másnap a forradalmárok kikérdezték, de így-úgy tisztázta magát. Elmesélte, hogy amikor a szirénák megszólaltak és a bútorgyár igazgatója azt mondta: értesítést kapott, miszerint Magyarország felől támadást észlelnek, Nagylakra sietett, ott látta, hogy álhír az egész, de egy határőr felismerte, ezért továbbment a közeli Sajtényba, ott aludt a rendőrőrsön, ahol elfogták a katonák. December 23-án, délben, megjelent Aradon egy borosjenői tiszt 105 katonával, elmesélte, hogy a váradi Șchiopu tábornok parancsára jöttek, hogy kiűzzék az aradi pártszékházat elfoglaló terroristákat. Látván a helyzetet, gyalog visszafordultak, éjfélre kaszárnyájukba értek.

Az új aradi vezetők elhatározták, hogy a Park Hotelben lévő terrorista rendőrtábornokokat kifüstölik, nem tudván, hogy már ezek az állomási milícián várták a Pannónia Expresszt, hogy Bukarestbe jussanak. Egy csapat katona és USLA-harcos a hotelhez érve, szobáról-szobára járva, keresni kezdték a tábornokokat. Egy TAB katonái, látván, hogy gyanús alakok járkálnak a szobákban, tüzet nyitottak a szállóra. Őket nem értesítették az akcióról és a tüzet szüntessparancsot sem hallották meg, mivel hirtelen a rádiósáv megváltozott. A lövésekre a várból 3 rakétalövedékkel (AG7) eltalálták a hotelt, nagy károkat okozva az épületben.

A két tábornoknak sikerült felszállnia a 11.40-kor érkező vonatra, de a vasúti milícia aradi főnöke telefonált a következő megállóba, és dévai kollégájának megmondta, melyik fülkébe szólt a jegyük. Így Déván könnyen megtalálták és letartóztatták, estig egy kaszárnyában tartották őket, egészen addig, amíg megérkezett az értük küldött helikopter, hogy Szebenbe vigye őket. Gyulafehérvár közelében találat érte a helikoptert, az lezuhant és felrobbant, túlélőket nem találtak. Az őket kísérő USLA-sok Aradon felszívódtak, eltűntek.

Elkapott, megkötözött, majd elengedett terroristák

Aznap 14.20-kor a rendőrség épületére tüzet nyitottak a szemben lévő, mostani Csiky Gergely iskola padlásáról, a katonák riposztáltak, akkor sebesült meg Kele Mihály káplár. Később a líceum padlásán vérnyomokat találtak. A váradi Șchiopu tábornok parancsára a kiosztott fegyvereket kezdték begyűjteni, még a Gurila nevű forradalmár is leadta géppisztolyát. Azzal dicsekedett, hogy éjjel két tölténytárt lőtt ki a Maros töltéséről a Park Szállóra. Délutántól megint lövések hangzottak el, a város különböző pontjairól. A repülőtérről megint lőni kezdték a közeli robbanóanyag-raktárt. Estefelé a bank épületének padlásáról lőtték a székházat, egy TAB visszalőtt és nagyon megrongálta az épületet. A vasúti töltésről tüzet nyitottak a gáji kaszárnyákra, az ottani katonák ijedtükben aránytalanul sokat tüzeltek egész éjszaka. A gáji katonák elleni támadás megismétlődött 24-én és 25-én is. Marcu őrnagy, aki visszavonult a várba, többé nem jelentkezett, őt is árulónak hitték a forradalmárok. Amikor 24-én minden telefonösszeköttetés megszűnt, Marcut és a telefonvállalat igazgatóit, meg a milícia telefonfelelősét elhozatták a székházba és kihallgatták őket. Utána Marcu őrnagyot őrizetbe vették. Ezt megtudta a váradi hadtestparancsnok, Șchiopu Nicolae vezérőrnagy, aki Marcu kiszabadítására oda vezényelte a borosjenői és a gáji katonaságot. Meg is indult Borosjenőből Arad felé 179 katona és 23 tiszt. De közben, a váradi tábornok fenyegetőzésére, a forradalmárok elengedték Marcut. A telefonok azért némultak el, mert Gușe Ștefan, az országos hadseregparancsnok utasítására a távközlési miniszterhelyettes leállította a kormányzati S és TO, majd a milícia MI vonalait is, megszüntetvén a kormányzati összeköttetést azokkal a megyékkel, ahol zavargások voltak. Aradon, Șchiopu tábornok parancsára, a városi köztelefonokat is elhallgattatták, szerencsére csak egy napra.

Pár nap múlva Șchiopu Nicolae vezérőrnagy lett a Nemzeti Megmentési Front Bihar megyei tanácsának elnöke. Ugyancsak 24-én a katonák közül, akiket a strandra küldtek ellenőrzésre, kettőt lelőttek. Miután Cioflică megint felesküdött a forradalomra, akkor már az újonnan alakult megyei Nemzetmegmentési Front előtt, páncélosokat kért, hogy fogja el a lövöldözőket és embereivel ellenőrizzen minden helyet, ahonnan lőttek: padlásokat, parkokat, épületeket stb. Megerősítették az utcai ellenőrzőpontokat is. Elfogtak és behoztak 70–80 terroristának vélt embert. A városháza pincéjébe és a rendőrség fogdájába vitték őket. Egyeseknél fegyvert találtak, másokon több rend ruha volt. Két fiatal fegyverest, akiket a banknál fogtak el, láncokkal a fűtőtestekhez kötöztek. Két-három nap múlva jött egy katonai ügyész, kihallgatta és szabadon engedte őket. Karácsony napján néhány ilyen megkötözött terroristát én is láttam, amikor bementem a városházára, mint a megyei Front végrehajtó bizottságának új tagja. Azt mondták, hogy éjjel fogták el őket az ellenőrző pontoknál. Délután, amikor hazamentem, már nem voltak ott. Azt mondták, hogy elvitték őket a milícia őrzőjébe, de aztán a Váradról jött katonai ügyész őket is szabadon engedte. Rájöttem, hogy ezek a vélt terroristák végeredményben katonák vagy belügyisek, akik a zavar- és félelemkeltéssel, meg más diverziós cselekedetekkel voltak megbízva.

A lippai Preda ezredes előzetes értesítés nélkül öt tankot küldött segítségként Aradra, és a zádorlaki úton az ott lévő aradi tankegységgel szemtől-szembe találta magát. Ha véletlenül a két kapitány nem ismeri fel egymást, lehet, hogy tankcsatára került volna sor. Egy ugyancsak Aradra küldött borosjenői egységre a Vörös Ökörnél rálőttek, a katonák visszalőttek, meghalt egy katona és hárman megsebesültek.

December 25-én a lippai katonák hazamentek, az őrséget és a feljegyzett foglyokat átvette Marcu őrnagy. Nappal már nem lőttek, csak éjjelenként, néha.

29-én visszarendelték a katonákat kaszárnyájukba. Csak a fontosabb helyeken –villanygyár, reptér, vegyipari kombinát, kórház, nyomda, telefon- és posta központ – maradt katonai őrség. Ezeket csak január 10-én vonták vissza.

 Hosszu Zoltán