Egyensúly

Jeles költő, prózát is ír. Jegyzetet? Tárcanovellát?

Sajátos a műfaj, amit művel. Olykor éppen csak figyelmet érdemel, máskor elgondolkoztat, van úgy, hogy lenyűgöz.

    „Kisbeszéd a döntetlenért”

„…”

    „Legyőzni, negligálni, semmissé tenni, jönni, tobzódni, egyebek, az a követendő.”

    És sorjáznak a szép gondolatok.                                                    

    Úgy értettem, nem kell mindig győzelemre játszani, jó a döntetlen is. Nem a sportban, az életben. A politikában, a karrierben, a szerelemben, a családi életben, a barátságban  

„Ne nyerd meg, hogy győztess is lehess. És nyerjen ő, hogy te is győztes lehess.”

 Így kiragadva, ez az utolsó gondolat csak paradoxon, de együtt az egész írás nagyon szép, lenyűgöző gondolatsor.

 Ha Molnár Ferenc kezébe kapja (kaphatta volna) ezt az írást, egy csettintés után tréfásan kijelenti:

– Holnaptól, ezt én írtam.

xxx

Van nekem is egy „döntetlen szimbólumom”: az egyensúly.

A természetben, a vegyi gyárak reaktoraiban, a kutatók lombik-rendszerében számtalan olyan vegyfolyamat zajlik, ami nem játszódik le teljesen. A kiinduló anyagok nem alakulnak át 100 %-ban végtermékké: egy idő után beáll az egyensúly. Beáll a kémiai egyensúly, ami csodálatos tulajdonságokkal rendelkezik. Egyszerre dinamikus, stabil és labilis is. A kívánt irányba, bizonyos mértékben el is tolható, úgy ahogyan azt a legkisebb kényszer-, a Le Chátelier-Braun-féle elv megszabja.

 Nem a kémiai egyensúlyról, nem is erről az objektív – „tisztességes” – elvről gondolkodom el. Az az egyensúly érdekel, ami a társadalomban, az emberek között áll, állhat, állhatna be.

Országok, népek között. A többség és a kisebbség között. A szerelmesek, a házastársak, a barátok között.

És miért ne: az egymást mélységesen gyűlölő ellenségek között is.

Az egyensúly egy olyan állapot, amelyben az adott körülmények között „jól elvannak” egymás mellett az ellentétes, vagy csak a mást akaró tényezők.  

Ez az egyensúly is dinamikus, egyszerre lehet labilis és stabil is.

El is tolódhat. Nem egy „tisztességes” objektív elvtől vezérelve, hanem csak úgy saját magától. Önző, ravasz, gonosz, ordas eszmék, kívülről beavatkozva könnyen okozhatnak, nagy és nem várt változásokat.

 Bomlik, szétesik, robban az egyensúly.

 A kémiai egyensúlyban – ez a fizikaira is érvényes – a külső kényszer olyan változást indít be, ami a beavatkozás hatását csökkenteni igyekszik. A társadalmiban nem ilyen tiszta a helyzet.

Az egyensúly – a társadalmira különösképpen érvényes ez – nem egy ideális állapot.               Olykor egyenlő felek „tartják fenn”, máskor, a nagy és kicsi, az erős és gyenge fogadja el a status quo-t.

Olyan ez, mint a parlamentáris demokrácia: nem ideális, de jobbat nem tudunk.

Az egyensúlyt is veszélyezteti a negligálni-, a semmissé tenni akarás, a tobzódás.

Az egyensúly is a döntetlen valamilyen formája.

Döntetlenre nem szívesen játszik az, aki erősebbnek érzi magát.

Nem érti, nem érti, nem is akarja érteni… a koszorús költők és az okoskodó kémikusok szavát.