Ellenállás

Romániában miért nem volt ellenállás a – szomszédjainál jóval durvább – kommunizmussal szemben? A kérdést több mint 20 éve tanulmányozzák nemzetközi szinten politológusok és társadalomkutatók, kényes helyzetbe hozva a román értelmiségieket az ellenállásról szóló nemzetközi fórumokon. 

Romániában nem volt tömeges népfelkelés a kommunista rém ellen, mint Magyarországon 1956-ban, Csehszlovákiában 1968-ban, vagy – kisebb mértékben – Horvátországban 1971–72-ben, sem szinte állandó társadalmi lázongás, mint Lengyelországban.

1977-ben és 1987-ben a Zsil-völgyében, illetve Brassóban voltak ugyan spontán munkás-felkelések, de ezeket szociális elégedetlenségek váltották ki, szervezett politikai ellenállási megmozdulások nem voltak. Szamizdat is alig volt, az egynéhány disszidenst össze sem lehet hasonlítani Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, NDK és főleg Lengyelország szervezett ellenállási mozgalmaival és számos szamizdat kiadványával.

Vagy mégis árnyaltabb a helyzet? Hiszen Romániában is volt szamizdat, a Nagyváradon 1981-ben megjelent Ellenpontok, szervezett ellenállás is, előbb a hetvenes évek elején a fiatal bánsági német írók csoportja, az Aktionsgruppe Banat, majd 1988-ben Tőkés László kezdeményezésére az aradi református egyházmegye lelkészei szinte testületileg szálltak szembe a kommunista hatalom pusztító terveivel.

A romániai ellenállás nem a többségi nemzethez fűződik, hanem az erdélyi és bánsági kisebbségekhez. Emiatt a Securitate rendszeresen le is irredentistázta a magyar, illetve lefasisztázta a német ellenállási kísérleteket. Ezen a nagy román hazafiak igencsak elgondolkodhatnak. Akárcsak azon, hogy a román kommunista párt volt az egyetlen, ahol 1989-ig a sztálinizmus uralkodott, nem létezett reformirányzat, mint a többieknél, még azután sem, hogy 1985-ben Gorbacsov révén a párton belüli reformirányzat a Szovjetunióban átvette a hatalmat!

A PSD-s politikusok most mégis éppen Tőkés Lászlótól vonatnák vissza a Románia Csillaga kitüntetést, az 1989-es jelentős személyi kockázatvállalás szimbolikus állami elismerését. Nem a korrupcióért rácsok mögött is ült Năstasétől, hanem 1989 megtestesült szimbólumától, s nem tettekért, hanem szavakért!

Quo vadis Románia?