Gázháború

Lezárja Moszkva a fél Európát ellátó gázcsapot? A drámai forgatókönyv valószínűségét maga Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin vázolta fel a 18 országnak – köztük Románia és Magyarország – küldött hivatalos értesítésben, amennyiben Ukrajna nem törleszti felhalmozott adósságait. Az orosz földgázt 4 csővezeték szállítja Európába, az egyik Belaruszon halad át, az Ukrajnán keresztül haladó 3, pedig a gáz 80%-t szállítja.

A gázcsap elzárása súlyos csapás lenne az európaiak számára, mindenekelőtt a keleti tagországoknak. A szerencsétlen Ukrajnát pedig térdre kényszerítheti, miután április elsejétől Moszkva 79%-kal emelte meg a földgáz árát. Kijev még a jóval olcsóbb árat sem tudja kifizetni, 2,2 milliárd dolláros adósságot halmozott fel! Ukrajna az államcsőd szélére lavírozta magát, külső támogatás nélkül még a közbérek és nyugdíjak folyósítására, az egészségügy és oktatás minimális finanszírozására sem képes, nemhogy adósságtörlesztésre! Az új kijevi hatalom kétségbeesett segélykiáltására az EU és az USA megoldást keres a nemzetközi pénzügyi intézmények révén.

A gyors készenléti hitel biztosítása azonban a könnyebb feladat, az igazán tüskés kérdés az energiaellátás alternatívája. E téren nemcsak Ukrajna sebezhető, hanem szinte az összes volt szocialista ország.

Moszkva fenyegetése fölöttébb cinikus, mégsem meglepő tekintettel a Kreml nagyhatalmi ambícióira. Kiéhezett ragadozóként beazonosította a kiszemelt áldozatok sebezhető pontját, az energiaellátást. Ki is használja, önkényesen bármeddig feltornászhatja a földgáz árát, akár a csapot is lezárhatja, a kiszolgáltatottak nem tudnak tenni ellene semmit. Egyszerűen nincs alternatívájuk.

Bulgária, Szlovákia és Ukrajna szinte 100%-ban függ az orosz földgáztól, Magyarország, Csehország és Lengyelország esetében az arány olyan 80%, míg a saját belföldi termelésére is számítható Románia van a legjobb pozícióban, olyan 50%-os függősséggel.

Nyugaton teljesen más a helyzet, Putyin figyelmeztetése csak 4 országnak szól. Franciaországot alig érinti (az orosz földgáz aránya kevesebb, mint 10%), Ausztria esetében valamivel több, de még a legérintettebb Németország és Olaszország számára is csak 30% körüli. Ráadásul alternatívájuk is van, az északi-tengeri hatalmas norvég, brit és holland készletek Németország számára, illetve a közeli észak-afrikai (Algéria és Líbia) Olaszország számára. Berlin és Róma amúgy is onnan szerzi be földgázszükséglete nagy részét, az orosz csapzárást könnyen lehetne pótolni az ottani szállítás megnövelésével.

Ellenben a kelet-európai országok nem építették ki az alternatívát, az utóbbi évek egyértelmű vészjelei ellenére. Moszkva már 2006-ban és 2009-ben bevetette a gázfegyvert Ukrajna, 2008-ban pedig Belarusz ellen. Némi beszerzési alternatívát csak Lengyelország és a balti országok építettek ki (norvég forrásoktól), orosz függősségük ezáltal 100%-ról olyan 80%-ra csökkent, de még így is sebezhetők. Szerencséjükre, ők a Beloruszon áthaladó, legészakibb vezetékből kapják a gázt.

Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Szerbia vagy Ukrajna azonban semmilyen alternatívát sem épített ki. Didergünk jövő télen? Hiszen több száz, netán ezer kilométernyi csővezetékek kiépítése nemcsak költséges, de időigényes is. Az első vészlejek óta, vagyis 2006 óta nyilván meg lehetett volna építeni, télig (esetleg 2015 karácsonyáig) viszont aligha. Arról nem is beszélve, hogy az iparnak nemcsak télen, hanem állandóan szüksége van földgázra.

Alternatív földgáz-vezetékekről nem gondoskodtak, a palagáz jelentette alternatív forrást pedig környezetvédelmi okok miatt ellenzik, Moszkva leplezetlen örömére. Mi marad? A már eddig is eléggé letarolt erdők kivágása, s visszatérés a fafűtésre? Vajon mennyi időre lenne elég, s mit szólnának hozzá a környezetvédők?