Hamburg, a melléfogás

A gyönyörű Hanza-város izgalmas napokat élt át. A híres G 20-ak kétnapos találkozóját tartották a városban, melyről a következtetés egészen röviden: jobb lett volna, ha az egész elmarad.

A G7, a Hetek csoportja (Group of Seven), és a G8 után, a G20 a legizgalmasabb ilyen rendű találkozás, hiszen a világ gazdaságilag legerősebb 19 állama, és az EU képviselői találkoznak, hogy „rendezzék” a világ sorsát. A 20-ak összgazdasága a világ bruttó össztermékének 90%-át, és a világkereskedelem 80%-át eredményezi, és ezekben az országokban él földünk lakosságának kétharmada. Tehát, amit ők határoznak, az döntő mindenki számára. De jogosan kérdezhetjük, van az egésznek még értelme?

A német kancellár asszony, Angela Merkel Hamburgban született, így nem véletlen, hogy a választás ebben az évben erre a városra esett. A németek szerettek volna bizonyítani, hiszen az északi német város, több mint ezeréves múltjával, dicsőséges és gazdag történelmével, kimagaslóan szép természeti adottságaival, és nem utolsósorban kozmopolita jellegével, ténylegesen megérdemelt volna egy minden szempontból figyelemreméltó, és főleg eredményes, sikeres találkozót.

A dolgok egészen másképp alakultak. Tüntetők ezrei szállták meg a várost, és a húszezer kirendelt rendőr sem tudta megakadályozni, hogy napokig ne legyen polgárháborús hangulat Hamburgban.

Ha az átlagpolgár belegondol, hogy mit jelent egy ilyen hatalmas számú rendőrtömeg, akkor csak ámuldozik, csodálkozik, és főleg ijesztőnek érzi. Pécska, és Nagylak összlakossága ez a tömeg, és Ausztria egész rendőrállománya.

Ezeket a tüntetőket nagyon nehéz osztályozni, és kiszűrni, hogy kik a békés, és kik a radikális tiltakozók. Az viszont biztos, hogy eltekintve az erőszakos, gyújtogató, romboló szándékú örültektől, a tüntetők jelentős része komoly szándékú, jogos bírálatot megfogalmazó, főleg baloldali értelmiségből álló fiatalok voltak.

Ők nem azt a világot képzelik el a jövőben, sem maguk, sem gyermekeik számára, amelyet ezek a jól táplált, jól öltözött, mindig mosolygó, puszit osztogató politikusok képviselnek. Ezek a fiatalok egy igazságos, szép és boldog világot szeretnének, és ezt sem a globalizáció igazságtalanságai, sem a túlhajtott termelés, az erőszakos szuperhatalmi politika, de a szabadkereskedelem sem biztosítja.

A G20 helyett egy, az egész világra kiterjedő, „határtalan szolidaritást” képzelnek el ezek a fiatalok, és nem egy állandóan növekvő, minden évben több profitot hozó, de ugyanakkor ártatlan milliókat elpusztító fegyverkezési hajszát. 

A Hamburgban jelen lévő politikusok hangos szóval tiltakoztak a tüntetések ellen, és azt hangoztatták, hogy a békés tiltakozásnak van helye, de az erőszaknak nincsen.

Ez lehet így igaz, de akkor az is igaz, hogy a fegyverkezést is abba kell hagyni, mert az csak erőszakot, és nem békét szül. Ilyen egyszerű az egész.

Milyen következtetést lehet az utóbbi napok hamburgi eseményeiről levonni?!

Talán abba kellene hagyni ezeket a komédiának is beillő G-  és a hasonló találkozásokat.

Végre rá kellene döbbeni, hogy az emberek, a választópolgárok nagy része egészen mást képzel el, mint amit a politika rájuk kényszerít.

A világ nem akar globalizáltan élni, hanem úgy, ahogy azt saját kis környezetében a lehetőségekhez képest magának elképzel. Nem akar állandó háborút.

És tegyük félre a határtalan önzést, mert nemcsak mi számítunk, mi és mindig mi, hanem gondoljunk végre arra, hogy a világ javait, a földi élet rövid boldogságát azoknak is biztosítsuk, akik ezt egyedül nem tudják megszerezni.

Ezek a dolgok jutottak eszembe Hamburg után!

Hollai Hehs Ottó, Németország