Handa Banda

Ez a címe Eisemann Mihály kedves, 1940-ben született jazzoperettjének, amelynek cselekménye Dél-Amerikában, pálmafás környezetbe játszódik, de amikor felhangzik a Negyvenhatos sárga villamoson… alaposan „elkeveredik” a néző a színpad képtelen humorában.

Mit akarok én most ezzel az operettel. Nem sokat. A címe, feltehetően a handabandázik igéhez köthető és ezt az igét írásomban használni fogom.

Handabandázik szinonimái (rokonszavai): hangoskodik, hőbörög, kérkedik, henceg.

Nem szeretném, ha bárki is megharagudna, a handabandázikige hallatán, ezért hívom segítségül az Eisemann operettet, illetve annak a címét. Legyünk könnyedek, még is komolyak.

Olykor – Aradon is – a mi kicsi magyar világunkban, születnek nagy dolgok, anélkül, hogy előzőleg akármilyen handabandázást észleltünk volna.

Dicséretes, lelkesítő, követésre méltó.

Máskor, kisebb-nagyobb handabandázás után születik meg a döntés, valósul meg a terv, készül el a munka.

Megbocsátható – emberek vagyunk –, örüljünk a sikernek.

Van úgy, hogy vitatkozunk, hangoskodunk – talán hőbörgünk is –, de nincs megvalósítás, görgetjük magunk előtt tovább a feladatot.

Emberek vagyunk, képességeink végesek, van bocsánat is, de elégedettségre nincs okunk.

Érdekesen alakult az aradi Jávor Pál-sztori.

Volt némi hangoskodás, eldőlt az, amin vitatkozni lehetett. Hallhattunk jó előadásokat, láttunk belépőjegy nélkül, két remek filmet. Lesz emléktábla is.

Nem akarok visszamenni a Szabadság-szobor újjáéledését, a Kálvin utcai iskola kollégiumát s az épület új szárnyát érintő sikerekig – szép számmal említhetnék egyéb értékes megvalósításokat is, sokan teszik a dolgukat Aradon –, most mindössze a jelen egy kis szeletét vizsgálgatnám, még akkor is, ha kompetenciám könnyen kétségbe vonható.

Többször volt szó arról, hogy érdekvédelmi szervezetünk aradi tisztségviselői beszélgetést kezdeményeznek azokkal az értelmiségiekkel, akik szerepet játszanak (vállalnak) a közgondolkodás alakításában.

Nem hangoskodtak ugyan, de beszéltek róla. Nem késtünk még le semmiről.

Oktatási stratégiánk, lehet, hogy elkészült, de a kisebb taktikai feladatokkal is nagyon nehezen birkózunk meg, pedig életfontosságúak. Ezen a téren már több volt a hangoskodás. Egyelőre még azt sem tudjuk – megyénk kisebb városaiban és községeiben ismertek az adatok –, hogy Aradon nagyjából milyen nagyságrendű az anyanyelvi oktatásból kiszakadt magyar diákok száma? Néhány tucat? Száznál több? Valóban eléri a magyar nyelvű oktatásban részesülők számát?

Lehet-e ebben a kérdésben még keresnivalónk, van még lehetőség a magyar iskolák osztályainak az izmosítására?

Korábban, újságcikkekben, magánlevelekben is, elég sokat handabandáztam a Csiky Gergely Főgimnázium közelgő centenáriumának ügyében. Az Aradi Római Katolikus Főgimnázium 1919-ben kezdte meg működését, saját épülete 1923-ban készült el.

Mi az elképzelés? Lesz centenáriumi ünnepség? És mikor?

Csend van az Alma Mater Alapítvány évek óta tervezett tisztújító közgyűlése ügyében. A tervezgetés, az időpontok kitolása, a tanácstalanság, ha csendben is történik, már-már kimeríti a handabandázás tényét. Annyi legalább eldőlt, hogy szükség van az 1991-ben létrejött alapítványra. Meg kell menteni az AMA-t, élénkíteni kell a tevékenységét.

E sorok írója az aradi magyar oktatás, de legalább a Kálvin utcai iskola monográfiájának ügyében hőbörgésbe torkolló hangoskodásával már túl is nőtte a handabandázás kereteit.

Most él és alkot az a szakmailag értékes nemzedék, amelynek hallgatnia kellene a „Ki,ha nem Te? Mikor, ha nem most?”sugallatra.

Magamtól már nem sokat várhatok, ígérgetni sem merek. Abból, amit tudtam a fontosabbat megírtam, a többit elmeséltem.

Nem zavar, hogy novelláskötetnek is mondták azt a könyvet, amit más úgy értékelt, hogy monográfia is épülhet rá. A birtokomban lévő dokumentumok, relikviák, emléktárgyak egy részét már fiatalabb kezekbe adtam. Ezt a ténykedésemet folytatni fogom.

– Mit forszírozod? Nem látod, hogy nem kell, nincs rá szükség? Meg akarod magadat örökítetni? Egyszerűbb az iskola történetét 1990-től számítani!

Ez úgy nem igaz, mint ahogyan itt le van írva.

– Mit forszírozom? Ne tegyem? Belenyugodjak, hogy nem lesz nagymonográfia?

Rendben, de legalább egy jót handabandáztam a „Negyvenhatos – 2017/2018 – sárga villamoson”.