Hangverseny

Nemrég egy értekezleten többek között a filharmóniáról is szó esett, és egy ismert személyiség, aki már nem is egy könyvet írt, azt mondta, nem érti, miért nem szüntetik már meg a filharmóniát, mert semmi szükség rá, senki sem jár a koncertekre stb.

Eszembe jutott, láttam a Filharmónia plakátján, hogy az esti koncerten két magyar előadó is szerepel. Elmentem a koncertre. A Kultúrpalota felújítása miatt most a Katonaság Házának a dísztermében tartják a hangversenyeket.

Nem volt igaza a hangoskodó úriembernek, mert majdnem telt ház, több mint 100 személy volt a teremben. Nagyon kellemes hangulatot, megnyugvást hozott számomra a zene, Schumann gordonka hangversenye és a 2. szimfónia. A terem akusztikája is kellemes meglepetés volt.

És még volt valami, ami emlékezetessé tette az estét. Mind a két előadóművész, Dénes-Worowski Marcell karmester és Petrus-Bölöni Áron szólista is nagyon fiatalok – 25, illetve 26 évesek.

A műsorfüzetben elolvastam a róluk szóló sorokat, majd a szünetben meg is találtam mindkettőjüket, s váltottam velük néhány szót.

Arra voltam kíváncsi, hogyan lehet ilyen fiatalon ilyen felszabadultan, és mesterfokon zenélni. Mikor kezdtek zenét tanulni, milyen volt a gyerekkoruk, mennyire foglalta le őket a zenélés, a zenetanulás stb.

A dirigens, Marcell azt mondta, hogy ő munkáscsaládból származik, semmilyen művész nem volt a családjában, de az anyja zeneiskolába adta, zongorázni és nagybőgőzni tanult. Tizennégy éves koráig az átlag gyerekek életélt élte, nem gyakorolt túl sokat. Az akadémiára is a két hangszerre iratkozott, de egyszer benézett a karmesteri szakra és ott ragadt. Tavaly a Bécsi Szimfonikusok Zenekarával, az Arany teremben adta elő a vizsgakoncertjét.

Áron a gordonkára irt egyik legnehezebb darabot játszotta könnyedén és magabiztosan. Ő már hétéves korától sokat gyakorolt, de azt mondja megérte, mert olyan szintre jutott, amivel sikert sikerre halmoz. Már eddig is sok fele koncertezett, járja a világot.

Végül is elmondhatom, hogy igazán kellemes zenei élményben volt részem, jó volt nézni, hallgatni a két energikus, tehetséges fiatalembert.

A Kultúrpalota renoválása tehát, nem állította le az aradi zenei életet, a Katonák házába is érdemes elmenni csütörtök esténként, és végighallgatni a heti koncertet.

Jankó András