Hiányérzet

Napok óta forr a lelkesedés a 16+1 bukaresti csúcs Romániának kedvező eredményei miatt.

A latinos túlzást némileg csak Ungureanu korábbi miniszterelnök próbálta csökkenteni azzal, hogy kijelentette: az eredmények tulajdonképpen nem a Ponta-kormány sikerei, a jelenlegi kormányfő csak szüretel, azokban a gyümölcsökben dúskál, melyek fáit Ő-urasága ültette el még tavaly Lengyelországban, a közép- és kelet-Európai országok és Kína által szervezett előző csúcsértekezleten.

Amire valóban sor került Varsóban, mint ahogy az első ilyen fórumra is még 2011-ben, akkor Budapesten – utóbbiról politikusaink nemigen beszélnek.

Mint ahogy arról sem, hogy e csúcstalálkozót és fórumot minden évben megrendezik, minden alkalommal más-más fővárosban, Bukarest tehát nem volt valami kivétel, s jó két évtizedig kell még várnia arra, hogy a 16+l miniszterelnök felkeresse a román fővárost Kína jóvoltából és érdekében elsősorban, amit, persze, illik ki is használni.

Ahogy kihasználta a magyar kormány is: belgrádi gyorsvasútvonalának elrendezésén kívül azt is elérte Bukarestben, hogy Budapest legyen a Nagy Kelet turisztikai központja e régióban, ami igencsak sok pénzt hozhat a konyhára.

Hogy minderről hallgat a román média, nem kelt hiányérzetet, az azonban igen, hogy most sem került sor a Viktorok kétoldalú tárgyalásaira, ahogy nem került sor tavaly sem, amikor Orbán Viktor a kohéziós csúcsértekezlet alkalmából kereste fel Bukarestet.

Akkor a Nyírő-ügy bonyodalmaival magyarázták a román–magyar miniszterelnöki csúcs elmaradását, s mivel Ponta nem fogadta, a magyar miniszterelnök Băsescu elnöknél tett udvariassági látogatást.

A helyzet azóta sem javult: a közös protokolláris fogadáson miniszterelnökünknek mindegyik kollégájához volt egy-két kedves szava, megfigyelők szerint csak Orbán Viktort fogadta hűvösen.

Pedig gondoljuk csak el: pár esztendővel ezelőtt még a közös román–magyar kormányülések legalább szimbolikus értékű megrendezésének örvendhettünk, melyek kapcsán sokan már hurráoptimistán a francia–német megbékélés ragadós példáját említették.

Románia most messze néz. Kína felé.