Hiú ábránd a teljes biztonság

A téma az utcán hever, mondták egykoron a kezdő újságíróknak a „vén rókák”.

Amíg nem volt internet…

Egy Adam Penenberg nevű találékony amerikai újságíró 1999-ben magándetektívet bérelt fel, hogy az minél több dolgot kiderítsen róla. A detektív különféle adatbázisokból játszi könnyedséggel gyűjtött össze személyes adatokat, majd ezekre alapozva megtévesztő és törvénytelen ügyfélszolgálati telefonhívásokkal további információkhoz jutott. Megtudta többek között a megrendelő brókerének nevét, ATM-, hitelkártya- és telefonhasználati szokásait, majd az ezekből nyert infók segítségével szép lassan megismerte az újságíró napi rutinját – például kedvenc kávézói és éttermei nevét, sőt, egy esetben cikke névtelen informátorainak a kilétét is.

14 évvel később – a közösségi oldalak és felhőszolgáltatások korában – Penenberg az online nyomozók teljesítményének felmérésére felbérelt egy hackercsapatot. Kikötése: nyomozásuk során nem tesznek törvénytelen dolgokat (a hackereknek rögtön ki kellett húzniuk egy jogilag nehezen védhető lépést a listájukról: a valós betörést, amely során kémszoftvert telepítenek az újságíró gépére), valamint hogy a szerző gyerekeit kihagyják a játékból.

Munkáját a csapat a Penenbergről a netről begyűjthető infók összegereblyézésével kezdte. Cikkeiből, közösségi oldali megnyilvánulásaiból megtudták például, milyen számítógépet használ, munkahelyi és lakcímét, sőt felesége pilates stúdiójának elérhetőségeit is. Ezek alapján készítettek egy tervet, és munkához láttak. Nem törtek be ugyan Penenbergékhez, de cselek tucatját vetették be ellenük. Például: beépített embert küldtek a feleség edzésére, aki egy feltűnő színű pendrive-ot „felejtett” az öltözőben, remélve, hogy egy alkalmazott megpróbálja megnézni, kié lehet az eszköz (amivel egyben hozzáférést nyitott volna a hackerek számára a géphez); megkeresték a Twitteren a szerzőt egy cikke kapcsán, egy kamu újságíró gyakornok nevében olyan levelet küldtek neki, aminek a cv-t tartalmazó csatolmánya utat nyitott volna a szerző gépéhez, ő azonban nem kattintott a gyanús kiterjesztésű fájlra, majd végül a feleségnek elküldött levél kapcsán bejutottak a számítógépébe. Így már nyeregben voltak, megfejtették egy csomó kódját (az egyik megfejtése után, például, rendeltek neki száz műanyagpókot), lopottá nyilvánították és letiltották mobilját és laptopját stb.

A kísérlet tehát sikerült. Penenberg, aki persze nagy riportban írta meg a sztorit, azóta jelszavakat cserélt, de tisztában van vele, hogy hiú ábránd teljes biztonságról beszélni, ha a másik oldalon a kormány, az NSA vagy akár csak az utána nyomozó hackercsapat tagjaihoz hasonló tudású emberek állnak.