Hősök

A múlt héten Hunyad megye román közvéleményének figyelme a 141 éve elhunyt Avram Iancu tiszteletére szervezett „nemzeti ünnepségre” fordult, intézmények, politikum, sajtó, szinte mindenki csakis a móc vezér körül évről évre megrendezett felhajtással foglalkozott. 

Bencencről viszont alig esett szó, holott vasárnap egy másik román nemzeti hős, Aurel Vlaicu emléke előtt tisztelegtek Hunyad megyei szülőfalujában, tragikus halálának századik évfordulója alkalmával.

Iancu a sírból is háttérbe szorította Vlaicut. Életművük között óriási a különbség, csak éppen más irányban.

Avram Iancut vitatott személyiség volt, az 1848–49-es forradalom idején is csak a mócok követték, istenítették, a többi erdélyi román viszont távolságtartó volt. Manapság a román értelmiség is egyre inkább megkérdőjelezi szerepét, az egyik román történelmi szaklap tavalyi összeállításában fiatal kolozsvári román történészek igencsak elmarasztalták. Erdélyi román szempontból forradalmárnak tekinthető ugyan, az 1848–49-es forradalmak európai dimenziója szemszögéből viszont egyértelműen ellenforradalmár volt, aki a maradi abszolutizmust hirdető bécsi udvar eszköze a demokratikus eszmékért – és a románság jobbágysorsból való felszabadításáért is – harcba lépő magyar szabadságharccal szembe. Végül is Iliescu nem volt úttörő, amikor Miron Cozma vezetésével bányászhordákkal verette szét politikai ellenfeleit. Iancu elméje el is borult, amikor megértette, hogyan használták ki. Az Érchegység magyar civil lakosságának értelmetlen lemészárlása pedig tömeggyilkosság, akár népirtásnak is tekinthető. Hasonlókért Radovan Karadžić és Ratko Mladić nemzeti hősök a szerbeknek, a világ viszont népirtásért vonja felelősségre őket Hágában.

Ellenben Aurel Vlaicu, a Hunyad megyei egyszerű parasztfiúból, magyar és német oktatási intézmények elvégzése után a repülés egyik világméretű úttörőjévé vált román hazafi életműve viszont nem vitatható. Nem is volt megosztó személyiség, nemhogy a románság között, hanem nemzetközileg sem, mindenütt tisztelik életművét.

Vasárnap az országos és helyi sajtó mégis a cebei eseményről zengett, ahol országos és megyei előkelőségek vettek részt. Az azzal szinte egy időben zajlott bencenci megemlékezésen viszont csak a helyi előkelők vettek részt, s azzal csak a helyi sajtó foglalkozott mellékesen, az országos pedig szinte egyáltalán nem. Ez lenne a román nemzeti hősök valós helyzete?