Justitia

Jó lenne hinni, hogy ilyesmi csak a Dâmboviţa partján eshet meg. Ám badarság lenne – az Arad megyei, borosjenői megvesztegetett bírónő nemrég felszínre került esete, és még jónéhány, csak példák az ellenkezőjére.

Folt esett, ismét, a hazai igazságszolgáltatás képén, Justitia – magyarosan Jusztícia, az igazságszolgáltatás, az erkölcsi erő római mitológiai istennője – nemcsak pirulhatna, de haragjában mérlegét földhöz vágó, pallosával a bűnösökre lesújtó fúriává változhatna.

Botorság lenne elvárni, de akár csak feltételezni az igazságszolgáltatás tévedhetetlenségét. Az esendő emberek által nem egyszer osztály- vagy pártérdekből született törvényeket esendő emberek hozzák meg, és ugyancsak esendő – sokszor nem is rosszindulatú és érdekből cselekvő – emberek alkalmazzák. Akik jószándékuk ellenére tévedhetnek, amire a jog- és kultúratörténetben számtalan példa van.

Az emberi tévedés, bár az érintetteknek, az elítélteknek súlyos szenvedést okoz, (bizonyos mértékig) megbocsátható. Csak az nem téved, aki nem dolgozik, tartja egy közismert mondás is.

De mi van akkor, ha a bíró ítéletének tévessége tudatában, anyagi vagy más érdekből dönt az egyik fél javára, mint Arany János Fülemileper c. versében?

Erkölcsileg, de a hatályos törvény szempontjából is ez súlyos csalás, a jog és az erkölcs jogállamban megengedhetetlen kijátszása.  

Romániában az utóbbi napokban több bíró került előzetes letartóztatásba korrupció gyanújával, konkrétabban azzal, hogy pénzt, az átlagember számára elképzelhetetlenül sokat fogadtak el azért, hogy peres ügyekben (feltélezett) bűnözőket a börtöntől megszabadítsanak. Az ügy azonban terebélyesedik: az ugyancsak őrizetbe vett ügyvéd, a közvetítő, a kedvezményes bánásmód reményében – „az igazság kiderítésében közreműködő” feljelentőket, besúgókat, ugye, mint minden rendszerben egyébként, különleges bánásmód illeti meg – immár közel félszáz bírósági alkalmazottat „mártott be”.

Egy-két-öt ember ügye lehet véletlen, félszázé azonban már (szinte) szabály.

A romániai intézményeknek – az egyházat kivéve, de az igazságszolgáltatást beszámítva – katasztrofális a „hírnevük” a lakosság körében. Egy ilyen újabb botrány, amiben ha csak a vádak negyede bizonyosodik be, rátesz még egy lapáttal az amúgy is súlyos bizalmatlanságra.