„Kompromittáló eredmények”

A véglegesítő vizsgák – 2015 – eredményei „ránézésre”, százalékra, elgondolkoztatóak, elkeserítőek. Némely vizsgázó szempontjából nézve, az eredmények közlése kompromittáló is.

Ahol tételek vannak, ahol a pontozás tizedekre szabott, lehet erősebben hangsúlyozott „de”is.

Ki érdemli meg, hogy elnyerje a „végleges tanár” címet?

Az ellenőrző látogatások, a jól megválasztott vizsgatételek, megadják a keretet: döntsük el, az egyetemet néhány éve befejező fiatal pedagógus alkalmas-e az oktató-nevelő munkára?

Hogyan ment ez régen? Sok mindenre nem emlékszem, amire igen, az talán már nincs is érvényben. Ezért visszafogott vagyok.

A parlamentáris demokrácia nem tökéletes, de úgy mondják, nincs jobb lehetőség.

A fokozati vizsgák eredményei alapján értékelik, rangsorolják a tanárokat, tanítókat, óvónőket. Lehetne egyszerűbben is. Lehetne másképpen is, de azokon a tájakon, ahol még dívik a korrupció, ez kockázatos lenne. (A vizsga-vizsgahátán rendszerben is az.)

Tehát az állásért, a nagyobb fizetésért, az elismerésért vizsgázni is kell.

Az ellenőrzéseknek van egy koreográfiája, van hangulata. Sokat elárulnak. Akár perdöntőek is lehetnének, de a vizsgaeredmények felülírják azokat. Ezt vitatni meddő próbálkozás. Jobb is, meggyőzőbb is a kettő együtt. De…

A bűvös 8-as! Még igen!

A 7,9 (ha ez az átlageredmény jönne ki), már nem!

Nem azért írtam le ezeket a sorokat, hogy a fokozati vizsgák rendszerének reformálását követeljem. Magukban hordozzák azok a jó megoldások lehetőségeit. Hagyományuk is van a román oktatási rendszerben: examen de capacitate = képességvizsga.

Csak nem szeretem a tizedeket, a századokat. Főleg nem, ha sorsokról döntenek.

A szülő, a diák csak kattint, egyet-kettőt s már tudja, hogy az ellenőrzésen maximális érdemjegyet kapott tanár, a vizsgán, bizony gyatrán teljesített.

Mivel azért ma már sok minden másképpen van – nem úgy, mint régen – nem tudom, a sikertelen véglegesítő vizsga után meddig lehet még lébecolni a tanügyben? Mennyi idő múlva és hányszor lehet jelentkezni a vizsgára? Érvényben maradnak-e a korábban megejtett ellenőrzések?

Többnyire a szülő és a diák sem tudja ezt, de a bukott tanárral nap mint nap szembetalálja magát a diák.

Ha a bukott tanár még katedrára léphet, talán a jegyek nyilvánosságát érdemes lenne szűkíteni.

Különben vettem magamnak a fáradságot, a szakomban kijelölt tételeket megoldottam. (A szigorúan vett szakkérdéseket dolgoztam ki, a didaktikai kérdés értelmességét megkérdőjeleztem, lehet, nekem szokatlan nyelvezete zavart meg.)

A feladatok szépek, világosak voltak. Nem is nehezek.

A tantárgyversenyek megyei szakaszán ezeknél már évekkel ezelőtt nehezebb feladatokat is adtak.

Ezeket a tételeket csak négyesre kidolgozni katasztrófát jelent, de 7,9-cel éppen még lehetne tanítani.

Később ez az egy tized tenné még gyengébbé az érettségi vizsgák eredményeit?