Korszakvég?

Zágrábban nagy ünnepségre került sor Horvátország EU-s csatlakozása és az unió 28 tagállamra való bővülése alkalmával. Az ünnepi hangulat azonban meg se közelíti a korábbi csatlakozási hullámok szintjét.

Sőt, Horvátország csatlakozásával a bővülési folyamat szinte le is állt, legalább 2020-ig, a 7 éves pénzügyi keretköltségvetés lejártáig. A horvát csatlakozást is hasonló megfontolások miatt halasztották mostanáig, noha Zágráb már 2010-ben teljesítette a – Romániánál és Bulgáriánál összehasonlíthatatlanul szigorúbb – csatlakozási feltételeket és a tárgyalások is lezárultak.

Az utóbbi évek keserű tapasztalatai lényegesen leforrázták a nemrég még oly jelentős bővítési lelkesedést. Csupán az 1995-ös bővítési hullám – amikor Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott – bizonyult átütő sikernek, a 2008 óta gyűrűződő gazdasági válság bebizonyította, hogy az 1981-es (Görögország) és az 1986-os (Spanyolország és Portugália) hullámok is inkább kudarcba fulladtak. A 2004-es nagy hullám sem hozta be a hozzá fűzött reményeket, noha 10 ország csatlakozásával az volt Európa tulajdonképpeni egymásra találása. Lengyelország és Észtország kivételével az akkor csatlakozott országok teljesítménye is jócskán elmaradt az elvárásoktól, a felkészületlen Románia és Bulgária 2007-es befogadása, pedig finoman fogalmazva katasztrofálisnak bizonyult.

Ilyen előzmények mellett nyilvánvaló, hogy Nyugaton drasztikusan alábbhagyott a bővítési kedv, főleg, hogy a potenciális további terjeszkedés csakis a Balkán (Szerbia, Bosznia, Albánia), vagy esetleg kelet felé (Moldva, Ukrajna) irányulhat. Valósággal elrettentő kilátások, még ha a török csatlakozás már nincs is napirenden.

Nyugat felé az EU már nem terjeszkedhet, a gazdag és fejlett Svájc, Norvégia és Izland nagy ívben kerüli az EU-t, Dánia és Svédország az integráció elmélyítését, az euró bevezetését ellenzi, Nagy-Britannia pedig egyenesen a kilépést fontolgatja.

A többiek, élen a német–holland párral, egyre kevésbé hajlandók az új tagok feltétlen gazdasági és politikai támogatására.

Európát megerősítő tudományos-gazdasági fejlesztés helyett, az új tagországok problémák sokaságával „járultak hozzá” az EU-hoz. Ami, ha tönkre nem is tette, de visszavetette a közös Európa eszméjét.