Közintézmények

Magyarul is ki kell írni a közintézmények elnevezését, illetve azok magyarul is hozzáférhetővé kell tegyék a közérdekű információkat, döntött a minap az országos diszkrimináció-ellenes tanács egy sepsiszentgyörgyi polgár beadványára válaszolva. 

A háromszéki lakos azt kifogásolta, hogy Sepsiszentgyörgyön, ahol a magyarság aránya 75% körüli, 32 közintézmény (köztük rendőrség, ügyészség, prefektúra stb.) diszkriminációt követ el a magyarság ellen, mivel elnevezése csak románul szerepel, akárcsak a közölt információk.

Noha a kifogás csupán Kovászna megyeszékhelyére vonatkozik, a döntés elvileg minden olyan települést érint, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20%-t. Precedens értékű lehet Romániában, főleg, hogy leszögezi: valamennyi közintézményről szó van, nemcsak a helyi önkormányzatról, vagy a megyei hatóságokról, hanem az állami intézmények helyi kirendeltségeiről is.

Józan ésszel nézve, az a normális, hogy a közintézményekkel a kisebbségek nyelvén is lehessen kommunikálni, Romániában azonban nem ez volt a gyakorlat. Még a Székelyföldön se mindenütt, pedig ott a magyarság többségben van.

Jó hír ez a magyarság számára, főleg miután az új kormány előhúzta a magyar kártyát és 22 év után első ízben veszélyeztetve voltak a már kivívott kisebbségi jogok. Az országos diszkrimináció-ellenes tanács döntése ugyanis egyértelműen a nemzeti jogok kiszélesítését célozza.

Előrelépés azonban nemcsak az állami intézmények részéről szükséges (ezt a minapi döntés felgyorsíthatja), hanem a magyarság részéről is.

A 2003-as alkotmánymódosítás óta ugyanis ott, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20%-t, anyanyelvén fordulhat, szóban vagy írásban a közintézményekhez, és azok kötelesek ugyanazon a nyelven válaszolni. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy számos magyar nem él(t) az alkotmányos lehetőséggel, s inkább románul fordul(t) a hatóságokhoz. Remélhetőleg a mostani fejlemény e téren is változást hoz.