Kúszó jubileum

Derűs reggel, mosolygós nap, szomorkás délután, éledő emlék, kúszó jubileum…

Metaforák.

– Navigare necesse est…

Hajózni valóban szükséges… a múlt, az emlékek tengerén is.

És ünnepelni is kell!

Lehet úgy, hogy visszamegyünk a múltba, felelevenítjük azt, ami akkor volt és kiszűrjük belőle azt, aminek a jelenben jelentősége lehet.

Ünnepelhetünk úgy is, hogy a jelen egyik fontos eseményéhez köthető mozzanatokat hámozzuk ki csak a múltból, így adózunk a régiek emlékének.

Ez is az is tisztességes eljárás.

Hajszálnyi csak a különbség.  

A jubileumot előkészítik, megülik, a hangulatát egy ideig őrzik.

A jubileum begyűrűzik, ünnepélyesen kúszik. Nem is mindig fontos, hogy pontosan kössék évhez, hónaphoz, naphoz. Lehet kerek, lehet egy kicsit szögletes is. Egy kis időbeni eltolódás még „belefér”. Meghatódom. Ezt nehezen titkolom. Visszaköszön a múlt, a „régiekkel”.

A „régiek” lehetnek hősök, példaképek, szánni való elesett emberek, akár kedves bohócok is.

De valamit nem várhatunk el tőlük.

Nem lehetnek a ma és a jövő zászlóvivői.

Erre a szerepre a ma élők vállalkozhatnak csak.