Vajon mi lesz Putyin következő lépése a Krím bekebelezése után? Milyen „ősi orosz földre” veti rá tekintetét?
1867-ig Alaszka is orosz föld volt, amíg magyar–román–amerikai buzdításra az orosz cár 7,2 millió dollárért eladta az értéktelennek tekintett óriási jeges területet.
A vásárt javasló és nyélbeütő magyar–román–amerikai cselszövés egyetlen ember nevéhez, Pomutz Györgyhöz kötődik. Neve nem sokat mond sem a magyaroknak, sem a románoknak, a tengerentúliaknak sem, noha arrafelé valamivel ismertebb. Holott mindhárom nemzet kisebbfajta hősként tekinthet rá.
Pomutz György, vagy Gheorghe Pomuţ, vagy George Pomutz (1818–1882) Gyulán született ortodox román családban. Nemzeti háttere ellenére a szabadságharc idején lelkesen Kossuth-ék oldalára állt, önkéntesen harcolt honvédszázadosként a magyar szabadságért. A szabadságharc leverése után, a megtorlástól tartva számos más honvédhoz hasonlóan emigrációba kényszerült. 1850-ben az USA-ban kötött ki, ahol néhány magyar szabadságharcos társával együtt megalapította New Buda (Új Buda) települést Iowa államban. Megszerezvén az amerikai állampolgárságot, az ottani polgárháború kitörésénél önkéntesen jelentkezett az északiak hadseregénél, ahol szabadságharcos tapasztalata alapján tábornoki rangig vitte.
Az északiak győzelmével véget ért polgárháború után, 1866-ban az USA első oroszországi nagykövetévé nevezték ki. Kalandor természetéből kifolyólag Pomutz Szentpéterváron is maradandót alkotott, ezúttal diplomáciai téren, nem a harcmezőn: megvásárolta Alaszkát az USA számára! Méghozzá aprópénzért, 7,2 millió (mai értékén olyan 100 millió) dollárért.
Pomutz Györgyre három nemzet lehet büszke. Szülővárosában, Gyulán szobrot emeltek neki 2007-ben, miután korábban már magyar–román kétnyelvű emléktáblát állítottak tiszteletére apja egykori kovácsműhelye falán. Az USA-ban pedig hadihajót neveztek el George Pomutz tiszteletére.
Oroszországban viszont aligha tekintik hősnek, 147 évvel ezelőtti diplomáciai húzása nélkül Moszkva bizonyára kedvezőbb geopolitikai helyzetbe lett volna a viharos huszadik században.
Hozzászólások