Malomkövek

Vasút, posta, vegyipari óriások, hőerőművek, vagy bányavállalatok: ezen malomkövektől kénytelen megszabadulni a kormány az EU és az IMF nyomása alatt.

Hogy milyen módszerrel, az Bukaresttől függ. A Nyugat csupán azt szabja az újabb pénzügyi segély feltételeként, hogy ne emésszék tovább az állami erőforrásokat. Ha képes rá, tegye nyereségessé, ha nem, privatizálja, vagy zárja be. Hasonló gonddal szembesült a görög állam is, amikor a minap a közszolgálati televízió bezárása mellett döntött és szintén hasonló megfontolásokból állt le a Malév is. Athén és Budapest sem volt képes nyereségessé tenni az állami vállalatokat, és nyilvánvalóan Bukarest sem képes rá, ezért döntött a privatizáció mellett.

Amivel nagy teher esik le az állam válláról, még ha ingyen is adnák oda. A kohászatokkal is hasonló volt a helyzet egy évtizeddel ezelőtt, a galaci, például, napi egymillió dollárral terhelte az államkasszát, szemléltette Năstase akkori kormányfő, privatizációja után viszont nyereségadóval járul hozzá az államkasszához, s jelentős összegeket fektettek be technológiai fejlesztésre. Vajdahunyadon hasonló a helyzet.

A privatizáció a bankokat is jóformán megmentette a csődtől, miután korábban mindenféle magas politikai összeköttetéssel rendelkező „ügyeskedők” valósággal kifosztották őket!

Az állami „gondviselés” megszűnése tehát amolyan üdvösség az államnak és maguknak a vállalatoknak is. Mert az állam a legrosszabb adminisztrátor.

Hogy miért van ez így, azon az egész társadalom elgondolkodhatna. Hiszen Nyugaton az állami szféra versenyképes, nyereséges, jelentős összegekkel gyarapítja az államkasszát, az irigyelt jóléti kiadásokat többek között abból is finanszírozzák. Romániában viszont szinte minden állami vállalat – főleg, ha nagy – óriási veszteséget „termel” 23 éve, noha pártpolitikailag kinevezett vezetőik búsás béreit a nyugati társaik is megirigyelhetnék! Az ország legnagyobb 100 adósa – szinte mind állami óriás – összesen annyi adóhátralékot halmozott fel tavaly, mint amennyit 400 000 kis- és középvállalat befizetett! Sőt, további összegeket emésztettek fel közpénzből ilyen-olyan támogatás formájában. S aztán csodálkozik a nép, hogy miért nem jut elég az egészségügyre, oktatásra, fejlesztésre, nyugdíjakra vagy egyebekre.