Minimum

Pár nappal a nagy székely erődemonstráció után már higgadt fejjel elgondolkozhatunk azon, hogy ezúttal miért nem voltak szélsőséges megnyilvánulásai a szervezett vagy spontán többségi nemzeti hisztériának.

Hisz a korábbi években akár egy százszor vagy ezerszer jelentéktelenebb magyar jellegű rendezvényre, eseményre is provokációkkal, tiltásokkal, hatósági és bírósági feljelentésekkel, fülsiketítő, bombasztikus fenyegető nyilatkozatokkal reagált a hatalom, az egész román politikai osztály és sajtó.

Băsescu elnök az unokáját sétáltatta, amiről, persze „véletlenül”, a sajtó is értesült, a két nagy magyarfaló, C. V. Tudor és Funar egymás kölcsönös szidásával volt elfoglalva, miután Kolozsvár egykori fura ura állítólag ellopta korábbi istenségétől a Nagy-Románia Pártot, az írott és elektronikus sajtó pedig megpróbálta vagy elhallgatni, vagy bagatellizálni az ötvenhárom kilométeres békés menetet és élő emberi láncot.

A jelenlegi hatalom második számú vezetője, Crin Antonescu, a liberálisok és a szenátus elnöke engedte csak meg magának vasárnap, hogy ismét kimutassa magyarellenességét, Ponta hétfőig várt, akkor is csak újságírói kérdésekre válaszolva adta tudtul, hogy autonómia-ügyekben valóságos doktor, ha igénylik, szemináriumot is tart e kérdéskőrről, a román kormány az Alkotmány és az Európai Unió követelményei szerint viszonyul a székelység és magyarság autonómia-követeléseihez.

Legyünk őszinték: ez a minimum, amire jó esetben számíthattunk, ami a másik részről még maximumot jelent.

Még.

És volt még egy minimum, aminek már akár örvendezhetünk is, ha tartósnak mutatkozik: nevezetesen az, hogy az újabban megoszlott és megosztott erdélyi magyarság politikai pártjai és civilszervezetei ezúttal megtalálták azt a magyar nemzeti minimumot, mely kapcsán meg tudtak együtt megmutatkozni és lépni tudtak, egy közös nemzeti ügy akciójának idejére legalábbis elszívták a békepipát, és október huszonhetedike megmutatta, hogy összefogással igenis lehet eredményt elérni.

Az elmúlt vasárnap azt is bizonyította, hogy erdélyi magyar nemzeti érdekeink felülírják a pártérdekeket.

Tanulság lesz ez a következő évi EU-parlamenti és államelnöki választásokra ugyanúgy, mint annak megértésére, hogy a közös minimális platform kialakítása igenis lehetséges a többi létfontosságú kérdésekben is, beleértve Románia új területi átszervezésének, vagy az erdélyi magyarság kormányszereplésének ügyét is.