Nagyobbítások

Egy barátom javaslatára kerestem fel azt a rendelőt, ahol általános egészségi állapotfelmérést igértek. Telefonon fel is sorolták a vizsgálatokat – amit megértettem, az úgy tűnt, rendben lesz. Mikor megérkeztem, gyanús volt a sok fürdőruhás kép a falon és a még több orvosságos polc. Sejtettem, hogy nem azt kapom majd, amiért jöttem, de ha már az épületben vagyok, gondoltam, nem fordulok vissza.

Orvosszerű férfi fogadott. Teával kínált. Ekkor már tudtam, hogy nem jó helyen járok. Gyanúsan szaglásztam a meleg löttyöt. Megkérdeztem, hogy porból van-e. Azt mondta, igen, de nyugodjak meg: természetes tea. Bátortalanul mormogtam vissza, ha természetes lenne, nem lenne porból.

Beszélgetni kezdtünk arról, hogy fontos-e számomra az egészséges életmód, és hogy szerintem egészségesen élek-e. Soroltam: rendszeresen eszem, alszom, megfelelő mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt, vizet fogyasztok. Igaz, nem sportolok napi fél órát, meg a csokit is szeretem, de... Majd az orrom elé tolt egy űrlapot, amit ki kellett töltenem. Három témakört tartalmazott: jelöljem, milyen egészségügyi gondjaim vannak. De csak hat betegség volt felsorolva, ezekből egy sem volt rám jellemző. Aztán a szokásos kérdéssor: kávézom-e, fogyasztok-e alkoholt, édességet stb. A harmadik oszlopban az életcéljainkra kérdeztek rá. Sorrendben az alábbiak közül kellett (volna) választani: fogyás, több sport, jobb megjelenés, fiatalosabb külső, mellnagyobbítás (a férfiaknak szánt űrlapot nem láttam), magasabb jövedelem. Mondtam, hogy ezek közül egyiket sem tudom választani. A férfi elmagyarázta: pedig biztosan vágyom valamelyikre, csak nem akarom kimondani, esetleg szégyellem vagy csak nem tudatosítottam eddig. Nem volt kedvem vitatkozni, bejelöltem a sportot.

Aztán megmérte a magasságom: szomorúan vettem tudomásul, hogy az elmúlt félév alatt összementem, majd a mérlegre állított – azt hittem, itt nem ér meglepetés, de csalódtam. Nemcsak a súlyom derült ki, hanem mindenféle százalék: mennyi a külső zsiradék és mennyi a belső szervekre rakódott háj; mekkora az izomzatom és a csontjaim tömege, hány százaléka víz a testemnek. Természetesen minden érték a nem-kitűnő, nem-tökéletes kategóriába került. Végül megállapítottuk valamilyen titkos képlet alapján, hány éves a testem: kiderült, a duplája az életkoromnak.

Nos, eddig tartott a türelmem.

Megkérdeztem, van-e olyan szerkentyű, amivel a testem legfelsőbb részébe, a fejembe is beleláthatnánk és esetleg a műveltséget, olvasottságot mérjük vele. A fickó csodálkozva nézett rám, ezen felbátorodva folytattam, hogy csak azért kérdem, mert esetleg ha IQ-nagyobbításra vágynék, akkor azonnal kiszámítható lenne, hogy mégis hány százalékos növelésre van szükségem (valószínűleg igen sokra, hisz hagytam, hogy mérési kínzásoknak vessenek alá). Ekkor úgy tűnt, a „doktor úrnak” is leesett... Megkérdezte, mi is a munkám. Megmondtam, hogy nyelvész. Tovább kérdezett: de akkor pontosan mivel is foglalkozom? Röviden válaszoltam: fejtágítással és nyelvnagyobbítással...

Magyari Sára