Nem értem őket

Az utóbbi napokban, talán véletlenül, több amerikai filmet láttam, részben a német, részben a magyar tévében. Jók voltak. Mert, ami igaz, tudnak nagyon jó filmeket is készíteni. Szerintem egy jó filmrendező legkiválóbb tulajdonsága, ha érzi az élet valóságát, az emberi lélek mélységeit, az összefüggéseket, rejtelmeket, a fel nem fedett igazságokat. A legtöbb ember lelki világa, titok marad, soha nem kerül felszínre. Ha ezeket a titkokat egy rendező érzi, és felszínre hozza filmjeiben, ott kezdődik a zsenialitás, és ilyen jó rendező, nem ritkaság „amerikai színekben”.

Filmnézés után eszembe jutottak gyermekkori szép élményeim. Budán, a Széna téren állt a Budai Apolló Filmszínház, ide hozott hat évvel idősebb nővérem már hatéves koromtól filmeket nézni. Itt ismerkedtem meg, még mint éretlen kisfiú Amerika hőseivel. Csodáltam a cowboyok bátorságát, ahogy mindig legyőzték a banditákat, és itt csodáltam meg először Hollywood ragyogását, melyet csodás zenés filmjeivel elénk varázsolt. Jeanette MacDonald, és Eddy Nelson, akik a szabadságról énekeltek, aztán az aranyos Shirley Temple, Mickey Rooney, később a fantasztikus Fred Astaire és Ginger Rogers, Bing Crosby majd Sinatra, no és a „csodaember” Ch. Chaplin. Aztán a vadnyugat hősei, Tom Mix, a felejthetetlen John Wayne, Robert Taylor, Gary Cooper, Clark Gable. Minek is sorolom, e nagy neveket, csak a nagyon idős generáció emlékezhet rájuk, fiataljaink már az új sztárokkal ismerkednek. Hollywood mindenesetre Amerika egyik „legismertebb terméke”. Mindenki, az egész világon ismeri, vagy hallott róla valamit. A filmgyár, az 1910-es évek óta sok-sok ezer filmet dobott piacra, különböző művészi értékkel, és váltakozó anyagi sikerrel. Mint minden üzleti vállalkozás megsínylette a nagy gazdasági válságokat, a világháborúkat, de életben maradt, ma is a világ vezető film-fellegvára. De Hollywoodról könyvtárnyi anyag jelent meg, valójában mit is akarok én itt pár sorban?

Azt az ellentmondást kihangsúlyozni, amit ez a fantasztikus „létesítmény” magában hordoz, és ami az Egyesült Államok egészére annyira jellemző. Hollywood csodálatos filmeket készített, a múlt század több generációjának nyújtott kellemes órákat, kikapcsolódást, és sztárrendszerével, egy új társadalmi szemléletet oltott fiataljaink lelkébe. Ugyanakkor olcsó, ízléstelen, néha dühítően rossz filmeket is képes piacra dobni, és véres, szadista krimijeivel, biztos vagyok, rengeteg fiatal lelket rontott meg.

Analizálni, mérleget készíteni nem az én feladatom, de azért összehasonlítást kockáztatok meg a filmipar, és az Egyesült Államok eddigi politikai magatartása között. Mert igaz, sokat segítettek a Világnak. Szupertechnológiájuk verhetetlen, tudományos felfedezéseik mindenütt jelen vannak. Hogy két európai világháború sorsát is eldöntötték, az angolszász hatalmak javára, az talán vitatható, de a nácik őrült ideológiájának letiprása szükséges volt. Demokráciájuk példamutató, de mindenkire nem lehet ráerőltetni. Sajnos nagyon gyakran átlépték a határt, és oda és ott is beavatkoztak, ahol semmi keresnivalójuk nem volt. A náci, és más, hasonló „übermensch” elmélet tőlük sincs távol. A „kiválasztott nép” badar képzete még ott lebeg Amerika felett. Mint a világ csendőrei mindenütt ott vannak, ahol a legkisebb zavar felüti a fejét, és a „mi majd elintézzük”, rendet csinálunk jelszavakkal, olyan dolgokat is elrendeznek, amelyekkel még több bajt okoznak. Szuperhatalmi törekvéseiket és geopolitikájukat egyáltalán nem titkolják, erről már sokat írtak, vitatkoztak, de semmi nem változott. Végezetül csak egy érdekes statisztika: az USA fegyverkezési költségvetése több mint az utána következő 15 állam összes hadászati kiadása. Ez egy olyan hatalmas összeg, hogy nagyobb, mint az ötven állam oktatási, egészségügyi, és szociális kiadásai összesen. Mi ez, ha nem embertelenség, butaság, ami által senkire nincsenek tekintettel, legkevésbé saját lakosságukra. Mert ott is sok a nélkülöző, nyomorban élő ember.

Ahogy Hollywood csillog, de ugyanakkor rombol is, úgy az amerikai politika is ellentmondó, zavaros, mondhatnám szkizofrén. Mindig a jót hangoztatják, segíteni akarnak, „nagylelkűek”, ugyanakkor tolakodóak, erőszakosak, nagyravágyóak.

Nem értem őket! Jó volna végre megváltozni, mert a világ – sajnos – az ő kezükben van, és nagyon rossz irányba mozog előre.

A jelenlegi Korea-válságra, csak egy gondolat: A véres koreai diktátort nem rakétákkal, hanem a belső erők mozgósításával, megsegítésével lehet legyőzni. Mert Őt legjobban otthon gyűlölik!

Hollai Hehs Ottó, Németország