Pályagondok

Románia háromszor többet fizet kilométerenként az autópályák megépítéséért, de területarányosan fele akkora hálózattal rendelkezik, mint Bulgária, derül ki a versenytanács tanulmányából. Országunkban (237 000 négyzetkilométer) 548 kilométer autópálya van, míg 111 000 négyzetkilométer területű déli szomszédja 562 kilométerrel rendelkezik.

Ezer négyzetkilométerre számítva 1,5 kilométer autópályával Románia nem hogy jóval az EU-s 35 kilométeres átlag alatt találja magát, de még a keleti országok 12,3 kilométeres átlagánál is lényegesen rosszabbul áll.

Méregdrága ráfordítások, siralmas teljesítmény! Jóllehet a nyugatiakkal szöges ellentétben, Románia ez előbbiek ajándékpénzére (vissza nem térítendő EU-s alapok) is számíthat a sztrádák építésékor, miközben a nyugatiak kizárólag saját erőforrásaikra! Így fest országunk, immár EU tagként. Ilyen „teljesítményre” nyilván még belföldön sem büszke senki, Nyugaton pedig egyre inkább morfondíroznak azon, hogy mit is keres Románia az EU-ban?

Mi vezetett ide? A tanulmánykészítők szerint az építő cégek közötti megállapodások (vagyis amolyan kartell-szerűség), a kivitelezési szerződések utólagos kitoldása, ami lényegesen megdrágítja az építést, a hosszú távú szerződések és az építő cégek reális képességeiket meghaladó vállalásai. Vagyis egyszóval a korrupció, Románia rákfenéje, hiszen jóhiszeműséggel mind a négy fontos okot ki lehetne küszöbölni. De hát az állami intézmények vezetőit legtöbbször az önérdek vezeti, nem a közérdek.

A Bechtel például háromszor olcsóbban épített autópályát Albániában, számos alagutat fúrva a magas hegyekbe, mint Kolozsvár környékén, ahol semmilyen, munkálatokat megdrágító jelentős természeti akadályt nem kellett legyőzni! De hát Albánia jobb szerződést kötött, mint Románia. meglepődik-e még valaki, hogy a PSD-s Şova orra elől csak úgy „eltűnt” a Năstase által kötött, fölöttébb kényes eredeti szerződés?

Arról nem is beszélve, hogy 23 éve az autópálya-építés üres szlogen, a tényleges előrelépést jelentő 2010–12-es időszak kivételével a kormányokat sokkal inkább a populista intézkedések foglalkoztatták, mint az ország fejlesztését valóban serkentő infrastruktúra fejlesztése.