Pótolhatatlan űr

Több száz bánsági magyar (és nem csak) vett részt dr. Bárányi Ferenc temesvári orvos, író, politikus, jeles közéleti személyiség búcsúztatásán. Családtagok, rokonok és barátok, püspökök, máltai lovagok és politikusok, magyar közösségi vezetők és egyszerű emberek rótták le kegyeletüket a tavaly decemberben eltávozott Feri bátyánk hamvai előtt, egy szál virággal.

A dr. Bárányi Ferencet búcsúztató Markó Béla hangsúlyozta: nem tudja egymástól elválasztani a politikust, az orvost, az írót és az embert. „Ő egy olyan bánsági, erdélyi vagy tágabb értelemben vett romániai magyar hagyományt követett, hogy bármilyen szerepet kínált neki a történelem, ezek a szerepek számára ugyanazt jelentették: a szolgálatot. A sors azzal áldotta vagy átkozta meg sok fontos elődünket vagy kortársunkat, hogy mindig minden pillanatban azt a feladatot válasszák, amely közösségük számára éppen a legfontosabb. Bárányi Ferenc ilyen ember volt, aki azt tette, amire éppen a legnagyobb szükség mutatkozott: írt, gyógyított, politizált, tiltakozott, lázadt. A szó legmélyebb értelmében képviselő volt és nem csak abban a tíz évben, amikor együtt voltunk a román parlamentben. Hiányozni fog az ő nemzedékének az alázata, az a különös képesség, hogy mindig azt az utat választja az ember, amelyik a legnehezebb. Ezeken a tájakon gyors előrehaladást, könnyű sikert csak a tévutak kínálnak. Szükségünk van ennek a búcsúzó generációnak a hitére, hogy nem egyszerűen mesterség a politika, az irodalom, az orvoslás, hanem sokkal több annál: a másik ember, a többi ember szolgálata” – mondta búcsúbeszédében Markó Béla.

Dr. Bárányi Ferenc – mindannyiunk Feri bátyja – pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Ő elvégezte a feladatát, a legjobb tudása szerint: enyhítette a betegek fájdalmát, segített mindazokon, akik erre felkérték és azokon is, akik nem kérték erre, kiállt közösségi jogainkért, a kereszténydemokrata eszmékért, elindította a hazai egészségügyi rendszer reformját, megírta önéletrajzi trilógiáját, „egyszemélyes örökkévalóságának” a történetét, és ha még egy kis időt kapott volna, a rendszerváltás utáni romániai magyar érdekképviselet történetét is megírta volna, saját feljegyzései alapján. És közben mindenkihez volt egy jó szava, egy szívélyes mosolya, megszívlelendő jó tanácsa. A Bárányi család házának kapuja mindenki előtt nyitva állt, aki a bánsági magyarság javát akarta szolgálni. Dr. Bárányi Ferenc azok közé a személyiségek közé tartozott, akik kiváló szakmai tudással, erős hittel és önfeláldozással, hatalmas munkabírással szolgálták nem csak a bánsági, de az egész romániai magyarság ügyét. Nagyon fogsz hiányozni, Feri bátyám!