Sorselemző

Ez egy foglalkozás!

Az elnevezés „globális”. Korábban másképpen hangzott a megfelelője. Egyszerűbben, vásáriasan, bóvlisan.

Jós(nő)!

A televízió képernyőjén találkoztam egy vonzó külsejű sorselemzővel. Értette a mesterségét.

– (Amerikából?) jöttem, mesterségem az arc-és tenyérelemzés, amit kártyakirakás követ. A jövő ezer szálon fut, ennek megismeréséhez nyújtok segítséget.

Milyen adottságok szükségesek a mesterséghez?

Ezoterikus tudás, látóképesség, a kirakott kártyák képeinek az értelmezése.

Egyszerű!

Gúnyolódás, irónia nélkül keresek jelzőt a tudományos rangra emelt mesterség jellemzésére. Tudom, hogy már az ókori görögök és a pogány magyarok is foglalkoztattak „sorselemzőket”. Nem lehet ezt kézlegyintéssel, lekicsinyléssel elintézni.

Ezt a mesterséget tanulni (is) kell. Jó „beszélőke” nélkül hiábavaló minden igyekezet.

Ha minden együtt van, a sorselemző azt is megengedheti magának – széleskörű klientúrája ezt lehetővé teszi –, hogy a szolgáltatás árából az adott hónap névnaposainak jelentős kedvezményt adjon.

Az általam kiválasztott sorselemző olyan pozitív magatartásformák kialakításában ígér segítséget, amit már az óvodában, később az iskola minden fokán, hosszú éveken át igyekeznek kimunkálni képzett, de ezoterikus tudással nem rendelkező, nevelők. Sokszor igazán szerény eredménnyel.

A sorselemző ezt percekben – félórákban – mérhető idő alatt megoldja.

Gonoszkodva teszem hozzá: nem árt, ha a kapcsolat állandósul. Így az eredményesség, a megvilágosodás teljes lehet. Akár függőséggé is válhat.

A baj az, hogy egy hazug, bizonytalanságokkal teli, érzelmileg sivár világban bárki érezheti úgy, hogy szüksége van sorselemző segítségére. Ezért még csak rámutogatni sem illendő.

Lényeges: az általam bemutatott sorselemző, „számlaképes”!

Megjegyzés: Ha valaki úgy gondolja, hogy összekevertem két teljesen különböző fogalmat – jós és sorselemző – nézze el nekem. Nincs megfelelő látóképességem.