Miközben az Európai Unió nagyjai – Németország és Franciaország – és önként és énekelve, vagy noszogatásra a többiek is arról tanácskoznak, hogy kontinensünk vén hölgyét miként vezessék ki a válságból, és fiatalítsák meg, akár a közös pénzügyi politika, közös kormány, vagy éppen az Európai Egyesült Államok létrehozása révén, nálunk tovább folytatódnak az apró pártcsetepaték, a politikai osztály nem Románia, hanem saját hatalmának megmentésével foglalkozik.
Eltitkolják előttünk még azt is, hogy az európai tervekre Brüsszelben Bukarest nagy küldötte mit fog válaszolni, pedig ezt elsősorban velünk, polgárokkal kellett volna megbeszélnie indulása előtt, s ha már minket, adófizetőket levegőnek néz, legalább a kormányban lévő és ellenzéki pártokkal.
Más a fontos e mioritikus, balkáni tájakon: az, hogy a jövő évi választásokon is ugyanazok az érdekcsoportok maradjanak a csúcson, akik kisebb körforgással vagy sem, húsz éve ott vannak.
Se szeri se száma azoknak a módszereknek, melyeket e nemesnek nem nevezhető ügy érdekében latba vetnek.
A választási csalás csak egy közülük, s mivel arra előbb-utóbb fény derülhet, rafináltabb eszköz a választási törvény oly irányú módosítása, hogy az egész ravasz művelet demokratikusnak látszódjon.
A hatalom számára veszélyes pártok megosztása, szétbomlasztása is régóta folyik, s ismét aranykorát éli, tessék csak odafigyelni, mi történik most éppen a szociáldemokratáknál, miként süllyesztették el a parasztpártot, milyen aknákat helyeznek el az RMDSZ-ben és az erdélyi magyar pártokban.
Az új pártok alapítása se smafu: gondoljunk csak a sajtómágnás Dan Diaconescu új formációjára, amely csodák csodájára néhány hónap alatt odáig nőtt, hogy már több szavazathoz jutna, mint a fő kormányzópárt.
Igaz, halljuk, hogy novemberben egy új, úgynevezett néppárt is alakult, közben a börtönből kiszabadult bányászjárás-vezér, Miron Cozma is munkáspártot alapított, ezekben a napokban Mircea Geoană, a bukott pártvezér és szenátuselnök is pártalapítással kísérletezik, akárcsak a bukaresti Vanghelie úr, akit már az Iliescu-párt szégyell, mivel olyan műveletlen, hogy a legegyszerűbb ige ragozását sem ismeri.
Ilyen körülmények között nincs mit várnunk Bukaresttől.
Az utolsó szalmaszálat legfeljebb Brüsszelből várhatjuk.
Hozzászólások