Szégyenpad

Ha későn is, a parlament a jövő évi büdzsé véglegesítésén kínlódik.

Amellyel nem az a fő gond, hogy áldását adja-e rá az államelnök, vagy sem, mandátuma vége felé járó hajóskapitányunk továbbra is ahhoz ragaszkodik-e, hogy az ő babaruhája szebb, mint a kormányé és parlamenté, hanem az, hogy az államkasszának kevés pénzzel kell gazdálkodnia.

És nemcsak azért szűk a pénztárca, mivel a jobbára botcsinálta vezetőknek tulajdonképpen nincs gazdasági stratégiája, de azért is, mert a korrupció olyan magas, hogy újabb csúcsokat már alig találhat magának.

Két nappal ezelőtt Berlinben nyilvánosságra hozták a Transparency International 2013-as évi korrupciós listáját, amely szerint az Európai Unióban Románia az utolsó hellyel kénytelen szégyenkezni.

Az igazsághoz tartozik, hogy Magyarország sem büszkélkedhet a maga 54-es osztályzatával, amely csak a 47. helyet jelenti a világ ranglistáján, az Európai Unióban pedig mindössze a huszadikat – anyaországunk csak hét tagországot tudott megelőzni.

Még a miniszterelnök korábbi hurráoptimista jóslata sem igazolódott be, mely szerint a százpontos értékelési listán, melyen a legjobb a 100 pont, az ötvenedik alá kerül korrupcióellenes intézményeink sikeres tevékenysége, a korrupcióellenes szent háború újabb csatáinak megnyerése következtében.

A vizsgált 177 ország között csupán a 69.-ek vagyunk, még tavalyhoz képest is vesztettünk egy helyezést.

A legtisztább országok közé idén is Dánia és Új-Zéland került 91 ponttal, Finnország és Svédország 89-es osztályzatot kapott, míg leghátul Afganisztán és Észak-Korea kullog a maga 8-8 pontocskájával.

Nincs pénz a büdzsé készítésekor, újabb adókat és illetékeket kell kivetni?

Hát persze, hogy nincs, ha az állam felépítése olyan, hogy kegyeltjei számára szabad a korrupció.