Szépről, jóról írni (2.)

Korábban írtam le ezeket a sorokat, nem tudom, milyen a mai novemberi reggel. Ködös? Borús? Kisüt a nap? Azt sem tudom elér-e a reggeli órákban minden olvasóhoz az újság.

Hogyan szól a biztatásom?

Ne törődjenek azzal, ami sajog, azzal, ami fáj. Pirítsák figyelmesen a kenyeret, kenjék meg gondosan vajjal. Ne túl vékonyan, de azért ne pazaroljanak. Ne hagyják elhűlni a kávéjukat. Ne a „hírekre” figyeljenek, ne ijedjenek meg a meteorológustól. Biztosan szerencséjük van, találnak a rádióban egy igazán jó zeneszámot.

Gondolják végig, mit hoz a mai nap?

A jó, a szép legyen túlsúlyban! Ügyeskedjék ezt ki maguknak.

Hát, igen, eljön az unalmas hosszú délután.

Ott a könyv!

– Ha látnék olvasni! Aprók a betűk.

Jusson eszükbe a Légy jó mindhalálig-ból Pósalaky úr, aki a patika után lakott, egy nagy sárga házban, s akinek Nyilas Misi rendszeresen felolvasta az újságot. Mit is mondott Pósalaky, ha valamilyen érdektelen szöveghez ért Misi?

– Ugorgyunk!

Ugorgyunk mi is, ha nagyon aprók a betűk, ha unalmas a szöveg.

Igaz, szomorú a történet, de megérteti velünk, mennyire fontos, hogy jó legyen az ember. Jó legyen! Mindhalálig!