Tizenkilenc

Gerinces kiállás vagy gyáva megfutamodás? Személyes sértődöttség vagy annak beismerése, hogy az adott körülmények között képtelen jól ellátni feladatát? E végletek között értékelhető az egészségügyi miniszter nagy port felvert lemondása.

Sokan tudták, mondták is annak idején: az egészségügyi tárca elfogadása valóságos csapás az RMDSZ számára. Az egészségügy legalább két évtizede – az azelőtti időkről szó se essék – az a nagybeteg ember, aki a vegetálás szintjén életben tartható, felépüléséhez azonban nem találták fel az orvosságot, és pillanatnyilag kilátás sincs a felfedezésére.

Cseke Attilát nagyon sokan szidták – az általa elindított, az elmúlt húsz esztendő messze leggyökeresebb, sőt első igazi egészségügyi reformja nem volt népszerű, eddigi eredményei nem voltak igazán meggyőzőek, de ilyesmit elvárni badarság is lett volna: a súlyos állapotban megműtött beteg felépüléséhez is hosszú idő kell. Csekének nem adatott hosszú idő, miniszterségének huszadik hónapjában távozott. Nem küldték, magától ment, amikor látta, hogy a költségvetés-kiegészítéskor alig tizedét kapta annak, amire égető szükség lett volna a rendszer alapszintű működtetéséhez, ráadásul az ügyben a véleményét sem hallgatták meg. S ha ennyire semmibe veszik az adott területért felelős embert, minek maradjon?

Románia egészségügye 1990 óta tizenkilenc minisztert „temetett el”, döntő többségük „szakember”, azaz orvos volt (Csekének némelyek azt is szemére hányták, hogy jogászi végzettséggel, „laikusként” vállalta el a tárca vezetését), tehát nagyjából évenként váltogatták egymást a bársonyszékben. Többségük próbálkozott valamivel, egyik sem tudott azonban érdemleges eredményt felmutatni, és nem csak az elképzelések hiánya miatt. A „nem produktív, közvetlen anyagi hasznot nem termelő egészségügy” (micsoda felfogás!) elfogadható működése az alaposan átgondolt, minden területre kiterjedő reformon kívül sok pénzt igényel, márpedig Románia nemzeti össztermékének európai összehasonlításban igen csekély hányadát fordítja ilyen célra. A huszadik (a jelek szerint szintén magyar, immár a negyedik RMDSZ-es) egészségügyi miniszterre, ha csak nem lesz kivételesen erős politikai és pénzügyi támogatása, szintén kevés siker és rövid karrier vár.