Ukrán irányok

Ismét nagyot fordult az iránytű Ukrajnában. Novemberben, amikor Viktor Janukovics államelnök elutasította az EU-hoz való közeledést, úgy tűnt, hogy Ukrajna Moszkva karjaiba igyekszik, s semmi sem tud ellenállni a hideg orosz szélnek. 

Három hónapos folyamatos tüntetéssorozat után a kijevi Euromajdanon a nyugati orientáció hajthatatlan hívei véráldozatok árán, megfordították országuk sorsát. A legfrissebb események nyomán úgy tűnik, az iránytű Nyugat felé mutat.

Legalábbis egyelőre, miután a Verhovna Rada (ukrán parlament) szombaton amnesztiát szavazott, mely révén az ellenzék karizmatikus vezetője, Julia Tyimosenko kiszabadult a börtönből, s diadalmasan vonult be az Euromajdanra, ahol bocsánatot kért az egész politikai osztály nevében a néptől, illetve elismerését fejezte ki a szabadságharc hősei iránt.

Közben a parlament menesztette Viktor Janukovicsot az államelnöki tisztségből és Tyimosenko jobbkezét választotta ideiglenes államelnökké a május végi előrehozott választásig. Janukovics embereit is sorozatosan menesztik a hatalmi pozíciókból, helyükre pedig az ellenzék képviselőit ültetik.

Kijevben és az ukránul beszélő Nyugat- és Közép-Ukrajnában egyértelműen összedőlt a rendszer, elsöpörték Janukovics hatalmát. Szinte valamennyi intézményt – beleértve a karhatalmiakat is – az ellenzék uralja. A menesztését illegálisnak nevező elnök Oroszországba akart menekülni, de a határőrök megakadályozták. Választási erődjébe, az oroszul beszélő Kelet- és Dél-Ukrajnába menekült, ott igyekszik mozgósítani híveit, ott, ahol hatalma nem dőlt össze teljesen. Az ország kettészakadásának jelei?

Janukovics pozíciói keleten és délen is egyre romlanak, a gyanús körülmények között privatizált kijevi luxusrezidenciájának látványa és mindenekelőtt a kezéhez tapadó vér alighanem ott is jelentősen aláássák megmaradt támogatottságát. Moszkvának minden bizonnyal más ember után kell néznie ukrajnai hatalmi ambíciói érvényesítéséhez. Olyan politikus, akinek kezén saját népének vére vszárad, egyszerűen elfogadhatatlan, belföldön s külföldön egyaránt. Már saját pártja is elhatárolódik tőle.

Hogyan tovább Ukrajna? Pillanatnyilag a nyugati orientáció győzelmi menete megállíthatatlannak tűnik, sőt, politikai súlyuk jelentősen növekedik Julia Tyimosenko visszatérésével. Az agóniában lévő, erőiket újracsoportosító oroszpártiak padlóra kerültek, moszkvai segítséggel azonban alighanem hamarosan talpra állnak. A Kreml ugyanis elítélte a legutóbbi ukrajnai fejleményeket, fasiszta államcsínynek nevezte a hatalmi kocka fordulását. Amúgy 1956-ban és 1968-ban egy az egyben ugyanúgy nevezte a magyarországi, illetve csehszlovákiai demokratizálódási eseményeket, melyeket a Vörös Hadsereg fojtott vérbe.

A stratégiai fontosságú, 45 millió lakosú Ukrajnáért folyó nagy geopolitikai játszma azonban korántsem dőlt el, a nyugati erők csupán csatát nyertek, a végső kimenetel azonban homályos.

Moszkva képtelen volt megtörni az EU- és NATO-párti, ukránul beszélő Közép- és főleg Nyugat-Ukrajnát, utóbbiaknak – és az európai kancelláriáknak – viszont alighanem ugyanolyan nehéz lesz megtörni a Moszkva öleléséért sóvárgó, oroszul beszélő Dél- és főleg Kelet-Ukrajnát. Az iránytű minden bizonnyal fordul még jó néhányszor, mielőtt eldőlne az ország sorsa.