Válasz egy hozzászólásra

A napokban megjelent cikkemre jött egy rövid netes hozzászólás.

Nem közlöm a hozzászóló nevét, ezt mindenki olvashatja, ha az interneten megkeresi szövegemet, de idézem:

„Azért a történelmi bevezetőben elég sok csúsztatás és féligazság van, elméletét alátámasztandó. Tulajdonképpen magyarázza már el nekem miért baj az, ha elvesznek a nemzeti jellegzetességek, és létrejön egy erős Európai Egyesült Államok? Miért baj, ha elvész mondjuk kétszáz éven belül a magyar nyelv, vagy a katolikus vallás... nyelvek, vallások, hagyományok mindig is vesztek el amióta világ a világ. Valahol része a fejlődésnek. Mert ok, hogy védjük a karikásostort, túráscsuszát és a húsvéti locsolkodást. De ez a széllel szembe pislantás, a görcsös múltbaragadás nem inkább káros? A túlélés lényege mindig az alkalmazkodni tudás. És ez az állandó rettegés a háttérhatalomtól... gyíkemberektől... ez gyerekes. Éppen hogy ezt a rettegést használják az orbánfélék, hogy bolondítsák a jóravaló embereket, mint amilyen Ön is. Tisztelettel. Xy”

Megírtam barátunknak, hogy mennyire örülök hozzászólásának, hiszen teljes mértékben igazolja állításomat, miszerint Európa ma, nagyon is ellenkező politikai elképzelések között vergődik. Ha pontosítunk, akkor két elképzelés között választhatunk, az egyik az Egyesült Európai Államok, amerikai mintára, összes furcsaságával, és számunkra – egyelőre – szokatlan föderációs rendszerével, ahol a szövetséges államok bizonyos fokig önállóak maradhatnak, de felettük egy központi hatalom – kormány – áll, és a legfontosabb kérdésekben döntési joga van. Egy ilyen rendszerben a nemzetállamok önállósága megszűnik. Az Európa Unió, jelenleg, egy konföderációs rendszerben működik, melyben szuverén államok, bizonyos területeken, szerződéses alapon együttműködnek (vagy működhetnek, ha mindenben megegyeztek).

Ez a rendszer továbbra is létezhetne és továbbfejlődhetne egy közös jólét és biztonság érdekében, de vannak olyan, a többség számára elfogadhatatlan elképzelések, melyek egy Világkormány uralmát szeretnék megvalósítani, és a világ népeit, minden különbözőségük ellenére, egy „karámba” akarjákterelni.Ezek tények, eltekintve a különböző összeesküvés-elméletektől.

A nagy kérdés az, hogy világunk mai, nagyon nehéz helyzetében (ne soroljuk, mindenki tudja, mire gondolok) melyik megoldás hozhatna javulást, és rendezhetné bolygónk sorsát.

Világunk, mint a szivárvány, sőt annál is színesebb. Sokrétűségét ismerjük és nap, mint nap tapasztaljuk. Sok ezer nyelv, sok száz nemzet, vallási és mentalitásbeli különbségek, és, és, még lehetne sokáig sorolni.Miért kell ezt a sokszínűséget összekeverni, és valami furcsa egyveleget teremteni, amiről még nem tudhatjuk, nem is feltételezhetjük, hogy milyen lesz. Az Emberiség, így, ahogy megszoktuk, szép és érdekes, még akkor is, ha rengeteg baj van vele.

Migráció, népvándorlás mindig volt, és lesz is történelmünk folyamán. Az emberek ott szeretnének élni, ahol az életkörülményeik a legoptimálisabbak. De a jó körülmények nem az égből estek le a földre, a Jólét az emberi szellem és munka eredménye. A nyugati civilizáció, kultúrkör, nem lett véletlenül a legmagasabb színvonalú a világon. Ezt a színvonalat meg lehet tartani, de át kell adni másoknak is. A megoldás nem az összekeveredésben, hanem a kölcsönös támogatásban rejlik.

A téma állandóan napirenden van, könyvek és tanulmányok százai jelennek meg, de el kell őket olvasni.

 Európa népei továbbra is családokat szeretnének alapítani, gyermekeket felnevelni, saját és apáik, nagyapáik nyelvén. Egy nemzet keretében akarnak élni, egy közös, hagyományos kultúra égisze alatt. Biztosak lehetünk abban, hogy így gondolkozik a világ legnagyobb része, az ázsiai, afrikai vagy dél-amerikai népek polgárai is. Hogy Ők is jólétben élhessenek, nem kell őket ide hozni, hanem segíteni kell, hogy szülőföldjükön teremthessék meg maguknak, egy szebb, jobb élet lehetőségeit.

Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor a sokat emlegetett Jóslásnak igaza lesz: a Nyugat elpusztul.  

Aztán jöhet a világkormány!

Hozzászóló barátomnak még csak annyit; minden magyar reméli, hogy még kétszáz év múltán is, Arany János gyönyörű nyelvén fognak imádkozni a magyar gyerekek.

Hollai Hehs Ottó