Vásárlóerő

Írtam néhány hete a kormány sikerpropagandájáról, azaz arról a törekvéséről, hogy a jövő évi költségvetést a lehető legjobb színben tüntesse fel, mint olyat, amely minden eddiginél nagyobb összeget áldoz a beruházásra – negyven milliárd lejt, a büdzsé 6t százalékát –, először éri el a történelem folyamán az országos minimálbér a 200 eurót, az átlagnyugdíj pedig egy picikét meg haladja.

Helyi szinten a legnagyobb kormánypárt most kiadott közleményében ugyanezt mondja, hátha sikerül meggyőznie azt, aki

Ha valahol Európában – kivéve annak legkeletibb részét – ekkora átlagfizetésről és nyugdíjról hallana a jónép, nemhogy nevetni, de megszólalni sem tudna meglepetésében. És nem tudom, hány – remélhetőleg évről évre növekvő – költségvetés kell ahhoz, hogy a helyzet változzon.

Románia – az Európai Unió statisztikája szerint az utolsó előtti helyen szerepel a minimális fizetést megszabó 21 uniós ország között 179 euróval (hétnél nincs ilyen kikötés), Bulgária azonban 20 eurós lemaradással még nálunk is rosszabbul áll. Ám tudni kell, hogy egy pénz értékének igazi mércéje az, hogy mennyi terméket, szolgáltatást lehet vásárolni belőle. Ha pedig ezt nézzük, a megtisztelőnek nemigen mondható, hátulról második helyről még lejjebb csúszunk, azaz az utolsóra: ha Romániában a 179 euró reális vásárlóértéke európai összehasonlításban 313 euró, a bolgár 159 euró valójában (az olcsóbb árak miatt) 324-et tesz ki. A nettó fizetés tekintetében déli szomszédaink még jobban állnak, tekintve, hogy kisebb a szociális hozzájárulás és a jövedelemadó aránya.

De ha már ezt emlegettük, lássuk az „ennyi euró annyit ér” kérdését másutt.

A legnagyobb a minimálbér Luxemburgban – bruttó 1874 euró, ami azonban, mint vásárlóerő, „csak” 1539-et ér. A második Belgiumban 1539 eurót kap, aki a legkevesebbet keresi, de csak 1373 eurónyit képes vásárolni belőle. Az Unióhoz pár hónapja csatlakozott Horvátországban 406 euró a havi bruttó minimálbér, de az 557 eurót ér.

Ilyen összehasonlításban, sajnos, messze vagyunk Európától, a még csak tagjelölt Törökországot is beszámítva. Bízzunk azonban abban (mi más tehetnénk?), hogy az idő nekünk dolgozik, és pár év múlva tán évről évre a sikerpropanga útján haladva a 300 euró minimálbért és nyugdíjat is elérjük. Csak nehogy addigra az infláció elvigye a jövő évihez képesti 50 százalékos növekedés egy részét…