Vidéken is élő barátom évek óta tavasszal két nagyobbacska bárányt szerez juhász ismerősétől, azokat kitűnően gondozott portájának elkerített részén késő őszig tartja a kövér fűvön, meg persze abrakon (hogy örülnek a hozzá látogató gyerekek, ha megsimogathatják őket!), aztán feláldozza őket, hogy kitűnő paprikással vendégelje meg barátainak népes táborát.
Persze nem maga vágja le az állatokat, erre nem vinné rá a szíve, hisz annyira hozzánőttek, hanem a juhász. Na és mit csinál a bőrével, gyapjával? – kérdezem. Hát mit csinálna: elássa, elégeti. Az ördögnek sem kell a gyapjú. Lenyírni sem érdemes. Meg nincs is kivel.
Tényleg?
***
A teljes anyagot a Nyugati Jelen régiós napilapban olvashatják.
Az előfizetési feltételekről a 0257/280-751-es telefonszámon lehet érdeklődni.
Hozzászólások