Álláspont

Érdekesen alakult 2019 novembere. Egyrészt kormánybuktatás és hatalomváltás történt – ami nem volt előirányozva a politikai kalendáriumban –, másrészt, régóta betervezetten, államelnöki választásra kerül sor.

Akárhogyan is számolom, karácsonyig még bő másfél hónap van, de máris megjelentek a nagyobb üzletekben az ünnep kellékei: karácsonyfadíszek, ezüst szarvasok, csokimikulások.

Ma, csütörtökön november hetedikét írunk.
Az idősebbek bizonyára emlékeznek rá, hogy valamikor, nem is egészen a történelem előtti időkben, e nap fényes ünnep volt: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (a modern világtól elmaradt időszámítás szerinti) évfordulója.

Bizalmat szavazott a parlament az Orban-kormánynak. Az ülésen részt vevő 240 honatya mind megszavazta a PNL-kormányt, ami minimálisan ugyan, de meghaladta a 233-as küszöböt.

A címbeli felsorolás csupán történelmi sorrend.
Először volt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, most pedig, két napja Ludovic Orban, Románia új miniszterelnöke.

Ma délután óta Ludovic Orban az új miniszterelnök.
A címbeli kérdés költői.
A költői kérdés az irodalomban, főleg a költészetben a stílus szenvedélyessé tételének, nyomatékosításának az eszköze.

Hallom az egyik hírműsorban, hogy a 2016–2018 között az Olaszországba bevándoroltak közül hányan integrálódtak. Vagyis hányan dolgoznak, hányan végeznek hasznos munkát.

Jelentős diplomáciai sikert ért el Budapest, a NATO-tagállamok és Ukrajna az utolsó utáni pillanatban, a hivatalos határidő lejárta után elfogadták a magyar javaslatot a NATO–Ukrajna közös nyilatkozattal kapcsolatban.

Olvasom, hogy a román államelnök az RMDSZ küldöttségével való minapi találkozón arra sem méltatta a messze a legnépesebb hazai kisebbséget, hogy érdeklődjön az államelnökjelöltjük személye iránt. Vulgárisabban erre szokták mondani: magasról tesz ránk.

A kapitalizmus nem csupán egy gazdasági berendezkedés, hanem olyan viszonyrendszer, melynek mindig is kihatása volt és lesz az élet minden területére.

Kedves olvasóink bizonyára hallottak már a „nagy történelmi köpések” egyikéről, amely így hangzik: „Óva intjük Angliát”.

Nem a mi feladatunk (lenne) ítélkezni mások felett, mégis egyik alapvető emberi tulajdonságaink közé tartozik. Képesek vagyunk első látásra meg- és elítélni bárkit a külsőségek, akár az öltözete, vagy bőrszíne alapján.

Október 31-én elvileg lejárt volna a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság (EB) mandátuma és november elsején hivatalba lépett volna az Ursula von der Leyen vezette új EU-s kormány.

Változó világunkban újabb és újabb intézmények, felügyeleti szervek jelennek meg. Érkezett is egy kérdés: mit jelent a térrendészet, városrendészet? Mivel foglalkoznak, mi a feladatkörük? Van-e egyáltalán ilyen szó vagy csak összetévesztjük a térrendezés és városrendezés szavakkal?

A cím kijelentő mondat, tehát közöl, megállapít valamit, ha kérdőjelet tennénk, az állítást bizonytalanná tenné, míg felkiáltójellel figyelmeztetne, hogy valami jöhet, ami óriási megrázkódtatást is okozhat. Hol az igazság?