Álláspont

A frankfurti véres tragédia után a németek többsége – szelíd kifejezéssel – dühösen felszisszent. A legnagyobb döbbenet és gyászos hangulat a rémes tett színhelyén, Frankfurtban nehezedett a város lakóira, de az egész országban felkavarta a kedélyeket.

Ezt a súlyos vádat írták rá a tüntetők vasárnap este a belügyminisztérium székházára, mikor is mintegy száz személy vonult utcára a nőjogi szervezetek szervezte tiltakozó megmozduláson.

Nem akartam e témában megszólalni, „osztani az észt”, eleget cikkezett róla a hazai sajtó. A tévéállomások napok óta ezzel vannak tele, lapunkban is számos cikk jelent meg róla. De a szegény belügyminiszter menesztése (pontosabban lemondása) a caracali ügy kapcsán betette az ajtót.

Ki a kollégánk? A női kolléga kollegina-e? És egyáltalán: használjuk-e ma ezeket a megnevezéseket? Én azt is megkérdezném, hogy sértő-e kollégának nevezni egy munkatársat. Mert azt tapasztaljuk, hogy sok mindenen megsértődünk mostanában, pedig a szótári jelentés alapján nem biztos, hogy kellene.

Újabb tragédia háborította fel Romániát. A két kamasz olténiai lány megerőszakolása és kegyetlen meggyilkolása ismét reflektorfénybe helyezte az állami intézményekben eluralkodott inkompetencia elképesztő méreteit.

A világ egyik nagy gondja – sok van belőle a mai világnak – az energia. A villamos-, a hő-, a járművek hajtására szolgáló stb., amelyek hiányában pár óra alatt mondhatni összeomlana a világ.
Az emberiség száma miatti, a globális ipari, mezőgazdasági, háztartási és egyéb jellegű felhasználás folyamatosan nő, egyre több energiát fogyasztunk.

Egy kedves ismerős állított meg a minap, s felvetette: ha a nyugati országokban olyan nagy a szakemberhiány, képviselőik miért nem jönnek el a görögországi, szerbiai, montenegrói, olaszországi törvénytelen bevándorlótáborokba, s emelik ki a tömegből a nekik szükségeseket.

A huszadik század két véres, szörnyű háborúja olyan pusztítást hagyott maga után, hogy igazán csodának számít, hogy ma még élünk és „virulunk”.

Egyik román barátom tíznapos törökországi nyaralását követően meséli élményeit. A külföldön átélt kellemeseket. Nem a kényelmet, a vendég iránti mindenre kiterjedő figyelmességet, nem a menüt emeli ki, hanem az olyan „apróságokat”, amelyeket idehaza sohasem tapasztal.

Feszültségek és súrlódások jelentkeztek a kormánykoalícióban, amikor a PSD nem engedett kisebb partnere, az ALDE nyomásának és saját jelölt indítása mellett döntött az őszi államelnök-választáson.

Földrengésszerű változást hozott a vasárnapi előrehozott parlamenti választás Ukrajnában. Nem is annyira egy új párt (a tavaly alakult Nép Szolgája, ukránul Szluga narodov) fölényes győzelme rajzolta át a kijevi politikai porondot, hanem annak országos jellege is.

Katasztrófa fenyeget bennünket, emberek!
Viorica Vasilică Dăncilă, Románia jelenlegi miniszterelnöke, a Szociáldemokrata Párt nemrég felkent első embere lemondással fenyeget, ha az elnökválasztás második fordulójába nem kerül be.

Bizonyára másnak is feltűnt, hogy mostanában rohan az idő. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy megint péntek, ismét hétfő…

Tegnap 11 órakor a Dăncilă-kormány három új minisztere letette az esküt, a szokásjognak megfelelően: az államfő a számára megszabott tíznapos határidő utolsó napjának reggelén közzétette, hogy elfogadta a miniszterelnök javaslatát, és a minden kormányban kulcsfontosságúnak minősülő bel- és külügyminiszteri posztra kinevezte az új embereket.

Tegyük fel, kedves olvasó, hogy ön ellátogat egy hazai vagy külföldi nagy-vagy kisvárosba, ahol eddig nem járt. Mi az, ami megragadja, mi az, ami azonnal szembetűnik?