Álláspont

Átlagosan – pár évvel ezelőtti adat szerint – 4,45 ember születik, 1,8 ember hal meg másodpercenként; 267 születik, 108 hal meg percenként; 84 ezer születik, 156 ezer hal meg naponta, 140,4 millió születik, 56,7 millió hal meg évente a Földön.

Nincs helye a nacionalizmusnak az unióban! Az utóbbi időben gyakran találkozni ezen állásponttal Brüsszelben és a legtöbb nyugat-európai fővárosban. S nemcsak balliberális politikusok részéről, hanem a hivatalosan „keresztény-demokrata” jobboldali alakulatoktól is.

Egy magyar fővárosi közintézmény elérhetőségét próbálom megszerezni a világhálón keresztül. Címet találok, fényképek jelennek meg, programajánlatok.

Nem csak evés közben, falatozva.

Pár nap múlva, május 9-én a romániai Nagyszebenben (Sibiu, Hermannstadt) összeül az Európai Unió csúcsértekezlete.
Ami, egy reklámokban gyakorta elhangzó szlogennel élve, nem jöhetett volna létre, ha... ha Románia 2019 első hat hónapjában (a kötelező algoritmus következtében) nem volna az Európai Unió soros elnöke.

Ha Ön tegnap nevetett, igen jól tette: egy jó nevetésnél május első vasárnapján, meg bármely hónap akármilyen napján csak két jó nevetés jobb.

Uniós tagságuk 15. évfordulóját ünnepelte meg 11 kelet-európai ország május elsején Varsóban. Jóllehet 2004. május elsején csak Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország és Szlovénia lett EU-s tag, a 2007-ben csatlakozott Románia és Bulgária, illetve a 2013-ban csatlakozott Horvátország vezetői is együtt ünnepeltek Varsóban.

Az iskolai olvasmányaira még emlékező idős olvasó a cím olvastán talán kissé meghökken: mit keres Petőfi kimondottan őszkezdetről szóló versének (Ősz elején) első sora a tavasz legszebb hónapjának elején egy XXI. század második évtizedében született írásban?

Az aggályoskodókat mentem megnyugtatom: ez a középület nem tartozik szorosan az aradi palotákhoz. Kakukktojás a sorozatban, de ha lakóháznak épült volna, biztosan vitathatatlan helye lenne az érdekes palotákról és lakóikról szóló „mesékben”.

Barátom hívja fel figyelmemet az anyaországi baloldal egyik ideológusának tartott személy most megjelent „alkotására”.

Pár napja (egészen összezavartak a szokatlan szabadnapok), mindenesetre május első napján azzal köszöntöttem munkahelyemen kollégámat és kedves barátomat, hogy „Éljen május elseje!”
Mire azt válaszolta: „Énekszó és dal köszöntse”.

A „nép szolgája” fölényesen győzte le az „édes oligarchát”, a minapi államelnöki választáson. Volodymyr Zelinszky a szavazatok közel háromnegyedét kapta, míg Petro Porosenko hivatalban lévő államelnök alig többet, mint egynegyedet.

Volt egyszer, réges-régen egy selyemút (nevének keresztapja egy 19. század végi német földrajztudós), amely Kínából indult, s karavánokkal a selyemárut Ázsián, Anatólián, a Földközi-tenger térségén keresztül Európába, meg Észak-Afrikába szállította, ahol aranyáron kelt el.

Vannak dolgok, amelyekről az ember hallott, tudott, mégis megdöbben, ha újra szembesül velük.
A terrorizmus számomra, meg szerintem több milliárd földlakónak eleve egy ilyen téma. Persze vannak tíz- vagy százmilliók, lehetetlen megbecsülni, hányan, akik a „megoldást” egészen másként látják.

Szobánk asztalán húsvétkor egy szép csokor lila orgona.
Amikor ilyet látok, gyakran egykori egyetemi társamtól, hajszál híján színésszé vált barátomtól (leánya egyébként megbecsült színésznő Erdélyben) jó fél évszázada hallott vers egy sora jut eszembe: „S még kérdezed, hová lett verseimből az orgonaillat?”