A temesvári polgármester „szent háborút” hirdetett a távközlési szolgáltatók ellen, akik az utóbbi három évtizedben keresztül-kasul kábelezték a várost és városi tanácsi határozat, illetve többszöri felszólítás ellenére nem voltak hajlandók a föld alá süllyeszteni a kábeldzsungelt.
Biztosan ismerős ez a felszólítás annak, akinek volt gyerekkorában legalább egy rendes tanára. Mert néhány éve még mertek ilyeneket mondani a jó tanárok – bár ma lehet, annak is örülnek szegények, ha a bajusza alatt mormog valamit a diák.
Nagytakarításnak is nevezhetném, de ez, amibe belekezdtem, több annál. Nem az udvaron, illetve a ház körül, nem a ruhásszekrényekben, fiókokban, nem íróasztalomnak a rejtett zugaiban turkálok.
Országos tiltakozássá terebélyesedett a suceavai vállalkozó „autópálya-építése”. A bukovinai vállalkozó saját költségén egy méter autópályát épített, tiltakozásképpen a kormány tehetetlensége, inkompetenciája és rosszhiszeműsége ellen. Moldva (beleértve a kezdeményező szűkebb pátriáját, Bukovinát) autópályát követel.
Mindjárt azzal kezdem, hogy – szerény véleményem szerint – a kettő között óriási a különbség. A keresztény hit kétezer éve éltetője civilizációnknak, kultúránknak.
Románia jelenlegi EU-tanácsi elnökségével összefüggésben vasárnap és hétfőn Bukarestben a diaszpórával kapcsolatos nagyszabású, miniszteri szintű összejövetelt szerveztek. Némelyik európai országban miniszter foglalkozik a kérdéssel (Romániában, például), másutt kisebb rangú állami tisztségviselő, ami jelzi, hogy valamilyen szinten sok ország kormányát foglalkoztatja a kérdés.
Frans Timmermans, az európai bizottság (EB) alelnöke ismét Bukarestbe utazott, hogy figyelmeztesse a PSD–ALDE-kormányt a romániai jogállamiság folyamatosan romló helyzetére.
Tegnapelőtti és tegnapi lapszámunkban olvashatták, hogy az Új Jobboldal nevű szélsőséges nacionalista román szervezet aradi elnöke azt szeretné, ha az aradi Szabadság-szobrot (minthogy az támadás az aradi románok önérzete ellen) lebontanák és Magyaroszágra szállítanák (de még jobb lenne, ha beolvasztanák).
Kevés olyan nép létezik Európában, amely akkora áldozatra volt képes a szabadságért, mint a magyar. 1848–49-ben és 1956-ban a magyar nemzet szabadságszeretete forradalomhoz vezetett, a nép fegyvert ragadott a szabadságért.
Minap egy, az ötvenes években a barátok között fél szájjal mondogatott vicc jutott az eszembe. Azokban az időkben született, amikor jegyre adták a fekete kenyeret, a cukrot, pontra vettük a ruhaneműt, sorba álltunk petróleumért, húsért.
Budapest lett az első helyezett a European Best Destinations (EBD) idei szavazásán, amelyet 2019. január 15-től február 5-ig tartottak. A magyar főváros 62 128 szavazatot kapott.
Ha netalán valaki nekem szegezné a kérdést, hogy mondjak egy jellegzetes jelenkori aradi ipari terméket, bizony a vagongyár vasúti kocsijain és villamosain kívül semmit sem tudnék említeni.
