Álláspont

Annak ellenére, hogy már jó pár nappal ezelőtt eltemették C. V. Tudort, a bukaresti média továbbra is nagylelkűen tág teret szentel az egykori szélsőséges nemzeti-kommunista vezérnek.

Olvasmányélményeimben kutatgatva felötlött bennem néhány kép arról, miként fogadták annak idején, a 18–19. században, még a gyalogvándorkodás idején az éjszakai szállásra bekéredzkedőket a falvakon, tanyákon.

Hal vagy halászbot? Melyiket javasolja Európa az ide igyekvő afrikai és közel-keleti emberáradatnak? A válasz ugyanis hosszú távon befolyásolja az öreg kontinens és az emberözönt kibocsátó térségek jövőjét.

1962 nyarán Franciaország emberözönnel szembesült, amikor egymillió francia érkezett a függetlenné vált Algériából.

Meddig mehet ez, a migránsválság, így? – teszi fel a kérdést napjában többmillió ember Európában, sőt, csupán Kelet-Európában is.

Végiggondolom a tévében az elmúlt hetekben az illegális bevándorlókról készített felvételeket.

Többrendbeli okirat-hamisítás, pénzmosás és adócsalás alapos gyanúja nyomán indított bűnvádi eljárást a DNA Victor Ponta kormányfő ellen a Şova-dossziéban.

Ünneprontás vagy nem, a tanévnyitás (idén is megkésett) szeptemberi napján nemzeti szégyennek nevezte tanár úr államfőnk, hogy mintegy 4000 oktatási intézmény úgy kezdi meg az új iskolai évet (is), hogy nem kapott erre működési engedélyt.

A nemzetiségek napjára készülődünk. Immár hagyományosnak tekinthető ez a nap, ilyenkor, iskolakezdés után. Jó, hogy van ilyen is.
Hamar letudjuk.

Talán a legfontosabb.
A több hetes készülődés beteljesülése.
Nyomot hagyó emlékek a pici lelkekben.

A város számára fontos beadvány fogalmazványa jutott el hozzám szakvéleményezésre. A szöveg nagy részéhez nincs mit hozzáfűznöm, nem az én profilom.

Gigi úr feladta a leckét.

Az egész román államnak és társadalomnak politikai osztályával, kormányával, parlamentjével, Elnöki Hivatalával, civil és vallási közösségeivel együtt.

Átírja az illegális bevándorlók inváziója az EU-t? Az unió recseg-ropog, intézményrendszerében egyre gyakoribb a rövidzárlat, az országok közötti bizalom pedig történelmi mélypontra jutott.

Negyedszázaddal ezelőtt még csak a kiváltságosoknak adatott meg, hogy valamit személyesen is megtapasztaljanak az európai civilizációból. Hogy ott milyenek az útviszonyok, milyen a tömegközlekedés, a közellátás, milyen szórakozási lehetőségek vannak.

Hogy Románia számára pillatnyilag nem időszerű a Schengeni Egyezményhez való csatlakozás kérdése, azt, szerintem, csak a külpolitikában nagyon járatlan ember mondhatja, hiába érvelnek erre vonatkozóan, román és bolgár politikai körök.