Álláspont

Ezúttal a Nagy-Románia Párt nem került be az Európai Parlamentbe, mint négy évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy Európában felerősödtek a vagyimtudorékéhoz hasonló szélsőséges pártok, ami Romániának is gondot okozhat, hiszen nemcsak euro-szkepticizmus és EU-ellenesség jellemzi őket, hanem többségüket kimondottan románellenesség is.

Lakóházunk első emeletére néhány éve költözött ifjú pár férfi tagja dicséretes buzgalommal látott neki az utcai, igencsak elhanyagolt kiskert rendbetételéhez.

Terjed, gyakran elhangzik a vicc, a százéves Mari nénivel, akinek nincsenek haragosai, ellenségei.

Kisebbségi sorsunkból fakadóan számunkra különben sem a bukaresti szempontok az elsődlegesek, a már majdnem végleges eredmények ismeretében.

A Fidesz elsöprő győzelme uniós szinten is felértékeli a magyarság szerepét.

Közhelynek számít, annyiszor hallottuk, halljuk életünk folyamán, és mégis, mintha elérhetetlen távolságban lenne.

A Maros partján, sűrűn látogatott sétány mellett áll egy almafa. Már nem fiatal.

Amikor több mint hat évtizeddel ezelőtt megismertem, nem gondoltam, hogy valaha is bácsi(s) lesz – magamról sem!

Mire e sorok megjelennek, a politika iránt az átlagosnál jóval nagyobb mértékben érdeklődők, meg természetesen a leginkább érintett politikusok már tudják az exit poll felmérések.

Holnap, vasárnap európai parlamenti választások. Illetve a 28 tagú uniós közösség többségében, hiszen a voksolás már megkezdődött.

Arra gondoltam, ha most ide csöppenne egy idegen, mondjuk Európa hűvösebb országaiból, ahol nagyobb kultúrája és becsülete van a munkának, milyen következtetésekre jutna.

A korrupció okozta belső gyengeség a KGB-s gyökerű moszkvai hatalom fő érdekérvényesítője, Ukrajna drámája a legjobb példa arra, hogy mekkora károkat okozhat a politikát, üzleti életet és sajtót behálózó magas szintű korrupció.

Abban viszont reménykedhetünk, hogy a romániai magyarság magasabb arányban megy el szavazni, mint a többségi nemzet polgárai.

Nagykorúsításom óta csupán egyetlen egyszer hiányoztam a választásokról. 1989 előtt azért mentem el szavazni, mert kötelező volt, azt követően, mert úgy éreztem: a jó ügynek szüksége van minden voksra.

A kantonok országának népe, amely négy hivatalos nyelvet beszél (amitől szintén nem dől össze a világ) 76 százalékos NEMMEL leszavazta a csodálatos minimálbér bevezetését.