Álláspont

Kudarc hátán kudarc, újabb és újabb.

Egyre világosabbá válik, hogy a Ponta-kormány, bár jobb lábbal, megelőlegezett népszerűséggel lépett a végrehajtó hatalomba, jobbára csak a balkezét és ballábát tudja használni, szinte semmi sem sikerül neki, s kénytelen volt eredeti, nagy ívű terveiről is lemondani.

A temesvári Állatkert egy gyönyörű zebra-csikót kapott ajándékba egy csehországi Zoo-tól. Az ifjú zebrának nem tett jót a levegőváltozás: alig egy héttel Temesvárra érkezése után „öngyilkos” lett, beleugrott egy halastóba.

Közös magyar listán szívesen indulna együtt az RMDSZ jelöltjeivel, az RMDSZ listáján viszont nem hajlandó indulni a jövő májusi EP-választáson, jelentette be Tőkés László.

Kit lepne meg Romániában, ha a jelenleg legnagyobbnak tartott politikai párt élére a szebbik nem képviselője kerülne?

Ha jól belegondolunk: sok, ma számunkra, itt, Romániában fontosnak tűnő ügy – az államelnök–USL-vezetők, USL-vezetők egymás közti marakodásának ügye, például – eltörpül az emberiség nagy és valóban fontos ügyei mellett.

1951. december 16-án avatták fel Budapesten, közvetlenül a Városliget közelében a nagy generalissimus szobrát. A Sztálin-szobor születése, megteremtése Magyarországon külön – igen érdekes – történet, érdemes vele foglalkozni.

Hideg zuhanyként érte az erdélyi magyarságot nemrég a hír, hogy Brüsszel, pontosabban az Európai Bizottság (EB, az EU kormánya) nem hajlandó foglalkozni a nemzeti kisebbségek ügyével. Vagyis a kisebbségi jogok nem EU-s szintű kérdés, hanem a tagállamok belügye.

Nem mondok újat, mert mindnyájan érezzük: álszent, kétszínű világban élünk. Nem csak mi, még a civilizáltabbnak számító Nyugat is.

Október hatodika környékén, akárcsak az ötvenhatos magyar forradalom évfordulóin, március tizenötödikén, vagy augusztus huszadikán erőteljesebben kerül terítékre hétköznapi életünkben is a román–magyar viszony helyzete, alakulása, megítélése.

Ismét megjelentek a politikai viccek, s újabban már szélsebesen terjednek.

Október 6-án az egész magyar nemzet a 13 Aradi Vértanúra emlékezett, hőstetteikről írt a sajtó az anyaországban és a határon túli magyar közösségekben.

Szakállas, de örökké aktuális
vicc: a pesszimista szerint ennél rosszabb már nem lehet. Az optimista bizakodva
válaszolja: dehogy nem!

Nem tudom hány polgártársamhoz jutott el a hír, hogy ez a hét „A bűnmegelőzés hete” Romániában.

Valamikor az átkosban, annak is az elején az „angol–amerikai imperialisták” képezték a hivatalos propaganda fő ellenségképét.

Aranyélet lesz Verespatakon, ha beindul az oly vitatott bányászat, hangsúlyozzák a projekt támogatói. Arany vagy élet, ez itt a kérdés, vélik ellenzői.