De nehéz az iskolatáska

Nézem az iskolába igyekvő, vagy onnan hazafelé induló kisiskolásokat. Akkora hátitáskát cipelnek, hogy a cingárabbak szinte belegörnyednek. Nem csodálom, hogy legtöbbjüknek szüleik, nagyszüleik állnak be napi hordárnak, reggel csak az iskolakapuban adják a gyerek hátára, délben ott veszik el tőle a „csomagot”. Egy népszerű magyar színész mondta az iskolatáska méretét látva: „nem tudom, hogy fiam okosabb lesz-e nálam, ha felnő, de mindenképpen erősebb”.

Aztán az is könnyen észlelhető, hogy a tanulók életkora növekedésével a táska vékonyodik, egyre kisebb tömegű lesz. Az utolsó éves vagy ahhoz közeledő líceumi tanulók többsége alig egy-két ujjnyi vastagságú oldaltáskával a vállán sétálgat be az alma mater kapuján. Egyik-másiknak egy-egy vékonyka laptop, talán egy CD vagy egyéb információhordozó bújhat meg benne, a többségnek (valószínűleg) mindössze néhány fóliába dugott A4-es (volt „miniszter”) ív, az otthon elkészített feladatokkal.

Bevallom, sajnálom a kisdiákokat a kulizásért, de remélem, hogy az általuk nehezen cipelt táska tartalma az iskolaévek során folyamatosan vándorol át a fejükbe, s mire a középfokú tanulmányaik végére érnek, az élethez szükséges minden információt elsajátítanak.

Adná a Mindenható, hogy így legyen!