Érettségi

Olvasgattam, olvasom az érettségi vizsgákra vonatkozó rendelkezéseket. Előbb az osztálytermek bekamerázásáról, most pedig az írásbeli dolgozatokat más megyében javíttató miniszteri határozatot. Hm… Micsoda többletköltségek!

Annak idején, ötven-hatvan évvel ezelőtt a tanintézetek maguk szervezték meg a felvételi vizsgákat, s maguk állították össze az érettségiző bizottságokba jelölt legjobb tanáraik listáját is. Minden bizottságban általában fele-fele arányban voltak hazai és idegen vizsgáztatók. Voltak színtiszta tízes vizsgázók, akik (megérdemelten) felvételi nélkül kerültek be a főiskolára. De akadtak elmarasztaltak (bukottak) is, akik gyenge tudásukkal csorbíthatták az intézmény jó hírnevét. Csalásról, kenőpénzről az országnak ezen a felén soha nem esett szó. Még a gyanú árnyéka sem merült fel!

Aztán változtak az idők. A Kárpátokon túlról eredő más szokások váltak divattá. Erdélyi egyetemek tandíjmentes helyeit elfoglalókról kiderült, hogy alapismereteik hiányoznak. (Egy aradi egyetemi tanár meséli: a mérnökire bekerült moldovai diákja nem tudott négyzetgyököt vonni!) A minisztérium mostani szigorúbb intézkedéseit úgy próbálják kijátszani, az eredményeket kozmetikázni, hogy az érettségire a korábbiaknál jóval könnyebb tételeket állítanak össze.

Ennél jóval mélyebbre kellene lenyúlni a román oktatás megreformálásában! Mindenekelőtt meg kellene szüntetni az évek óta semmit sem produkáló, tízszázaléknyi (vagy még annyi sem!) sikeres érettségizővel „büszkélkedő”, csak selejtet termelő líceumokat. (A megyében is akad néhány!) Aztán lehetne folytatni a változtatásokat!